Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

kezdve hullámzásaival együtt is folyamatos volt. A kötet számos dokumentuma bizonyítja, hogy az 1948 őszén alakult termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok egy része, leküzdve minden nehézséget, ma is fennáll. Később látjuk a dokumentumokból, hogy az 1948 őszén alakult termelőszövetkezetek stabilabbnak bizonyultak a mozgalom legnehezebb éveiben, mint a pár évvel később alakult szövetkezetek. Következésképpen nem tekinthetjük előzménynek ezek létrejöttét és nem sorolhatjuk őket a mozgalom előhírnökei közé. Nem utánuk, hanem velük kezdődött a termelőszövetkezeti mozgalom első szakasza. A kötet III. fejezete - „A termelőszövetkezeti mozgalom átszervezésének második, befejező szakasza Hajdú-Bihar megyében (1957-1962)" - a II. fejezettel együtt következetesen érvényesíti azt a szerkesztői koncepciót, hogy a közölt dokumentumok a termelőszövetkezetek életének, fejlődésének alapvető területeiről adjanak valósághű képet. Az ennek megfelelően kialakított tematikát követve adnak áttekintést a megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetéről; a termelőszövetkezetek szervezéséről; alakulásokról és megszűnésekről; a vezetőszervek működéséről; a munkaszervezet kialakulásáról; a gazdálkodásról, az egyes ágazatok fejlődéséről, az építés, gépesítés, öntözés fejlesztésének eredményeiről; a közös vagyon és a jövedelem, a tagság szociális helyzetének alakulásáról. Természetesen irreális volna olyan igényt támasztani a kötettel szemben, hogy nélkülözhetővé tegye további források feltárását és feldolgozását. A kötet célja éppen ellentétes: új kutatásokat inspirálva elősegíteni a termelőszövetkezeti történetírást. E célnak megfelelően a közölt dokumentumok a megye határain túl is figyelemre méltó orientációt, a megyén belül közvetlen segítséget is adnak a termelőszövetkezeti történet íróinak. A dokumentumok kiválasztásával és csoportosításával forráskereteket nyújt, s még inkább jelöl a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéstörténetének megírásához is. A kötet igen értékes részét képezi Mervó Zoltánné által készített „Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezetei" című adattár, amely a megyében az 1948-1976-os években működött és működő termelőszövetkezetek telephelyét, nevét, működési idejét, a megszűnés körülményeit tartalmazza. Az adattár elkészítésének nehézségeit és aktualitását jelzi a szerző megállapítása: „A szövetkezeti mozgalom alakulására és működésére vonatkozó történeti források jelentős része elpusztult, emiatt már ma sem tudunk teljes képet alkotni a megyében működő termelőszövetkezetekről." Azt hiszem, nem túlzás a megállapítást intő figyelmeztetésnek venni ott, ahol a számbavétel még nem történt meg. Sem a helytörténet, még inkább a regionális gazdaságtörténet-írás, a termelőszövetkezeti mozgalom történetének megírása nem nélkülözheti az adott területen működő termelőszövetkezetek kataszterét. Sajnos sem a dokumentum-fejezetek, sem az adattár nem tartalmaz a termelőszövetkezetek taglétszámára, területére vonatkozó, összegezhető, elemezhető adatokat. Ennek ellenére az adattár által nyújtott kép hasznos áttekintést ad Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezeti mozgalmáról. A közölt dokumentumokkal egybevetve alkalmas a mozgalom fejlődésének nyomon követésére, eredményeinek és kudarcainak részleges számbavételére, az egyes szakaszok jellemző sajátosságainak kimutatására. A termelőszövetkezetek számának évenkénti alakulása a közel három évtizedben végbemenő változások hatalmas ívét vetíti elénk. A számok meggyőző erejével és a dokumentumok hiteles tanúságtételével bizonyítják, hogy milyen küzdelmekkel terhes volt az út, amelyen végighaladt a megye parasztsága, ann'g a több tízezer egyéni gazdaságból 102 szocialista nagyüzemi gazdaság alakult. 755 termelőszövetkezeti alakulás történt a 28 év alatt, 653 termelőszövetkezet szűnt meg, s minden megalakulás és megszűnés mögött bizakodás vagy csalódás, lelkesedés vagy csüggedés, öröm és gond, siker vagy kudarc volt jelen, de végül is a szocialista átalakulás lett a küzdelem eredménye. Az 1948-1957-es évek fejlődésvonalának hegyvölgyei mutatják, hogy ez az időszak volt a termelőszövetkezeti mozgalom történetének legviharosabb szakasza. A szövetkezetek számának gyors növekedése már 1952-ben „csúcsot" ért el: 299 termelőszövetkezet működött ebben az évben. E „csúcs" alatt ingadozott a szövetkezetek száma 1958-ig, majd lassú csökkenéssel ért el az 1977-cs év 102 szövetkezetéhez. Az 1952-1957-es évek csúcsai alatt a szövetkezetalakulások és megszűnések vihara zajlott. A nagy számú szövetkezetalakulások mellett nagy számban 371