Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
beszelhetünk mindenről. Hidd cl, hogy a Nálatok töltött idő váltott meg az utóbbi hetek idegkimerültségéből és fáradtságából, és tudtam megint elhatározni, hogy nem érdemes a külső esetlegességeknek alárendelni életünket. Jobb foglalkozni azzal, ami a mi dolgunk. Most magam is újból neki láttam a munkához, és remélem, sikerül rendbeszedni magam" 96 - írta Ortutay. Ezzel aztán végleg el is tűnt levelezésükből a komoly politikus hang. Mintha belefáradtak volna a Don Quijote-i szélmalomharcba. • Jöttek a napi gondok, a fokozott ellenőrzés s megváltóként a kikapcsolódást jelentő terhes szolgálat a minőség felső fokán: „Kell, hogy az embernek öröme is teljen abban, amit csinál, enélkül nem lehet élni, az életet elviselni, és vállalni a sok küzdelmet, amivel az élet jár", vallotta Kner. S jöttek ezzel együtt az élet fájó pofonjai is: Ortutaynak az egyetemi tanári kinevezésével kapcsolatos „kudarc" mellékzöngéi, Knernck a folytonos megbélyegzés: „Sokszor úgy érzem, hogy mint a tüskét a seb, úgy tol ki a társadalom magából, de utolsó cseppig elfogadja mindenemet: az idegeimet, a roppant felelősségemet, minden szellemi és anyagi tartalékomat, amitől semmit sem tudok juttatni a családom biztonságára". 9 8 Tehetetlenül tapasztalta, mily „nehéz ma másokért felelősséget viselni, különösen ha az ember gyerekeiről van szó, akik létének okozói is vagyunk" 9 9. A lélekölő valóság, amelyben csak csúnya és rossz, aljas és alantas dolgokat tudhatott mutatni gyermekeinek hitet adó idealizmus és életkedv helyett, csak tovább fokozta desperáltságát. Aggasztotta öccse, Endre helyzete is, akit 1942. július 23-án Erdélybe, majd onnan Kassára vittek munkaszolgálatra. Nem mentesítette sem az I. világháborús sebesülés, sem a két vitézségi érem. 10 0 Ortutay messzemenő segítséget adott ahhoz, hogy megtudják: igaz-e a hír, hogy ő is üzent haza rádió útján. A vizsgálódások - sajnos - eredménytelenek maradtak. (Haimanné Kner Ilona és Kner Erzsébet 10 1 vizsgálták felül az üzenetet küldők névsorát a Rádió székházában) . Mérhetetlen erkölcsi és fizikai terhet jelentett öccse kiesése. Egy időre aztán még „őskeresztény" főkönyvelőjét is behívták, úgyhogy egyszerre három ember helyett kellett dolgoznia. Nyugalmát az is zavarta, hogy azt sem tudta, Mihály fiát meddig hagyják mellette, mikor viszik munkaszolgálatra. Emberileg mélyen érthető, ha ilyen körülmények között nem látta a bibliofília értelmét. 1942. október 25-én a végsőkig elkeseredve ezeket a keserű sorokat küldte Ortutaynak: „A bibliomániát pedig ott egye a fene. Negyven éve gyűjtött 8000 kötetemet nyilván ki kell dobnom a sárba, ha rákerül a sor arra, hogy lakásomat itt kell hagynom. Még ládába csomagolva sem tudom elhelyezni sehol, mert nincs hova, és ma ládát sem tudnék hozzá szerezni. Pedig pótolhatatlan értékek vannak benne. Legjobb lenne tán felgyújtani. Egy Bécsből menekült barátom írta, 10 2 hogy az ő levelei között volt 40 publikálatlan Giambattista Bodoni 10 3 levél, amit széttapostak. A puszta fedélen kívül ez is lesz egyik gondom. Es nem szabad túl sokat foglalkoznom vele, mert az utolsó lélegzetvételig az üzemmel kell foglalkoznom". Ortutay megérezte, hogy barátja: Kner Imre érzelmi mélypontra került. Levelére azonnal I válaszolt, hogy segítsen neki lelki egyensúlya visszaszerzésében. „Keserű leveledre mindenképp felelnem kell, bár mit is írhat ma az ember. Azt hiszem, a bibliomániát illetően nincs igazad: az embernek őrködnie kell minden vonatkozásban a szellem dolgai fölött, legyen az könyv, vagy csak egy erkölcsi igazság, ami egy jó szóban is kifejeződhetik; hogy a könyv megmarad-e, vagy a leveleket széttapossák-e, vagy a jó szót az emberbe belefojtják-e? 59
