Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
Ez már nem a mi dolgunk, de nem is a mi felelősségünk. A mienk csak annyi, amire célzói is: maradni a helyünkön és élni erkölcsi törvényeink szerint. Ez bizony a divatos kódextől különbözik, életveszélyesen különbözik." 10 4 Kner Imre szívébe azonban nagyon befészkelte magát a pesszimizmus. Amikor ugyanis Ortutay - elolvasván a Tíz írás a nyomdászatról című kötetben a Gondolatok a nyomdaiparról című Kner-tanulmányt, és megköszönte, hogy újra módot adott neki a tanulásra, arra, hogy beleláthasson egyszerűnek tetsző racionálási s szervezési-kalkulációs kérdéseken keresztül nemcsak egy szakmának titkaiba", hanem ,,egy teremtő munkafolyamatba" 10 5, akkor tőle szokatlan, indignált hangon így fakadt ki: „Igazad van, semmi sem egyszerű. Csak az az egyszerű, valamit, ami sok év alatt fejlődött, agyonütni, s helyébe rakni valamit, ami a szimplista agyvelőkből nőtt ki. En valahogy úgy látom, hogy az emberi szemlélet a felszínen kaparász, s sok esztendő alatt is csak kevesen jutnak el a dolgok mögött lévő dolgok sejtéséig. De hát mire eljutnának, sürgősen agyon is kell verni őket, mert hiszen a vágyálmok realizálási kísérleteinek ők a kerékkötői". Majd egy kicsit nyugodtabb hangon így folytatta: „Annak, hogy Te is elolvastad, azért örülök, mert nagyon sok író szidja a kiadókat. Nem vagyok szerénytelen, de ha írónak nevezhető író elolvassa Tótfalusi uram Mentségét és ezt a kis füzetet, akkor tán mégis belelát abba, hogy a bajok nem a mostani kiadóktól erednek, s hogy vannak több dolgok földön és égen, amelyekről még a kiadó és a nyomdász sem tehet". 10 6 Tudjuk, hogy levelének túlfűtött, izgatott hangját sok tényező magyarázza. Súlyos idegfáradtsága, a zsidó nyomdák tulajdonjogával kapcsolatos kósza hírek, unokaöccse: Haiman György munkaszolgálatra történt behívása, attól való félelme, hogy Mihály fiát hamarabb elviszik, minthogy felszabadíthatná az iparhatóság előtt, nem beszélve arról az !939-ben kiadott rendeletről, amelynek értelmében fia nyomdajogot is csak abban az esetben kaphatott (úgy örökölhette volna a több mint 60 éves családi nyomdát), ha az övén kívül még 16 nyomda működik a községben. 10 7 Bosszantotta az is, hogy a minőségi munka rovására neki is egyre gyakrabban kellett engedményeket tennie. Aggasztotta a szakma jövője is. Látta, mennyire ijesztően zuhan az egyetemes nyomdaipar nívója: „Egyébként a múlt héten hallottam - értesítette Ortutayt hogy a német nyomdai szakszervezetnek valamikor 100000 tagja volt, s ma csak 30000. A szaklap legutóbbi száma szakmai tagosításról ír, mert sok a felesleges dolog, s embert és anyagot kell újra felszabadítani a szakmából. Tehát 500 km távolságon túlra nyomda nem vállalhat munkát, s a munkák fel lesznek osztva az üzemek között. így például az Eisen und Metallbewirtschaftung nyomtatványait összesen csak 12 nyomda készítheti a birodalom területén stb. stb., amint ez ékesen meg van írva a Zeitschrift für Deutschlands Buchdrucker 10 8 hasábjain, vagyis sok-sok ezer nyomdai munkás még a munkahelyének is csak a hűlt helyét találhatja majd". 10 9 A német irányítás szellemét szolgaian utánzó magyar ipari vezetéstől tehát nem várhatott semmi jót. Itt nálunk már különben is nagyon elszaporodtak az üzemek élén az „igazgató doktor urak, pedig, „ha egy korszak eljut odáig, hogy elszakítja az érvényesülést a tudástól és a tehetségtől, annak csak katasztrófa lehet a vége" 11 0. Más oldalról közelítve a kérdéshez, így fogalmazott: „Egy olyan társadalom, amely a kvalifikációnak és az egyetemes termelési ágak rendszerének túlzott jelentőséget tulajdonít", számos fontos lehetőségről mond le, sőt a már elért eredményeket is megsemmisítheti. 11 1 Mert „csak az a nyomdavezetés nevezhető nyomdavezetésnek - magyarázta unokaöccsének amelynél a technikai, művészeti és üzleti vezetés teljes összhangban van egymással... A nyomda hasznot hajtó vállalat kell hogy legyen, és éppen ebben van az erkölcsi értelme is." 11 1 A nagyon elszaporodott „igaz60
