Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - SZEMLE

A nemzeti tanácsokat, amint tudjuk, a népkormány megszüntette és helyébe a néptanácsok alakultak. Gyulán ez március 4-én következett be. A proletárdiktatúrához innen már rövid volt időben az út. A munkástanács március 22-én titkos szavazással héttagú direktóriumot választott a város ügyeinek intézésere. A tanácshatalom 35 napos fennállása alatt - a burzsoá román támadás bekövetkeztéig, hatalmas szervező munkát végzett és ez az időszak a város történetének fényes lapjai közé tartozik. A gyulaiak a proletárdiktatúra fegyveres védelmében is kitettek magukért. Zömmel a 6. hadosztály kötelékébe tartozó 101-es vörös dandár egységeiben harcoltak, abban a csoportban, amelyik visszafoglalta a román királyi csapatoktól Halmágycsúcsot és Nagyhalmágyot. Ez az utóbbi akció azért is nevezetes, mert a proletárhadsereg ekkor esett át tűzkeresztségen. A hadosztály a hadműveletért dicséretben részesült. Hunya áttekinti az eseményeket, a lényegeset emeli ki és ezzel egyik célját akarja elérni: felhívni a figyelmet a további kutatásra. Marik Dénes: Az ígiS-igig. évi forradalmi mozgalmak néhány gyulai vezetője c. tanulmányában azokat a személyeket ismerteti meg az olvasókkal, akik vezető szerepet vállaltak a gyulai eseményekben. Mint írja: a helytörténet időszerű feladatává vált, hogy azok életével foglalkozzék, akik a társadalmi forrongások időszakában a harcot személyükben is megvívták. Négy szereplő életútját nyomozta ki és rajzolta meg: Dr. Berényi Árminét, Luda Mátyásét, Dr. Martos Józsefét és Martos Manóét. Sem ezek életútját, sem Kemény Lászlónak ,,Emlékeim Grünfeld Jakabról" címen írott ismertetésében közölteket nincs módunkban még vázlatosan sem ismertetni. A szerzők a hőseikre vonatkozó adatokat részben írott és nyomtatott forrásokból, részben lelkiismeretes utánjárással a kortársaktól gyűjtötték össze. Ezzel a módszerrel, de még szélesebb alapokon dolgozott Csoór István: Harcosok és mártírok című írásában. A Tanácsköztársaság harcai közepette, az ellenforradalmi román katonaság által kivégzett négy gyulai mártír pályáját és sorsuk tragikus beteljesülését kutatja. Beleznai Sándort, Dundler Károlyt, Griinfeld Jakabot és Oláh Tivadart 1919. április 27-én végezték ki a megszállók, a város szomszédságában, a hullámtérben, az Élővíz-csatorna mentén, a proletárdiktatúra érdekében kifejtett cselekményeik megtorlásaképpen. Kivégzésükre emlékmű is emlékeztet. A helyet Csoór a tanulmányának elkészítése közben az egykori szemtanúk állítása alapján pontosan tudta meghatározni. Mind a helyszínt, mind a kivégzés körülményeit a szerző az esemény szem- és fültanúinak elbeszélései és vallomásaik egybevetésével örökítette meg. A kötet záró tanulmányát is Csoór István írta: ,,Krónikás lapok Gyulaváriból a Jórradahnak idejéből" címen. A megyét kevésbé ismerő olvasó néhány eligazító adatból megtudja, hogy Gyulavári több mint 11 ezer holdas határából a község negyedrésze volt a lakosoké, akiknek a száma meghaladta a 3600 főt. A határ háromnegyed része az Almásy-grófok hitbizományi birtoka volt. Az életfeltételeket lényegében ezek a feltételek határozták meg. A hitbizomány gazdatisztjei, de maga a gróf is, közvetlenül beleszóltak a község politikai életébe. Erre leginkább a választások kapcsán került sor, de a szocialista mozgalom híveinek, a bérharcok szervezőinek folytonos üldözésében is megnyilvánult. A szerző nagyon gondosan felhasználta a fennmaradt levéltári anyagokat, így a gyulavári képviselőtestület, a nemzeti tanács, a proletárhatalom alatti munkástanács jegyzőkönyveit, továbbá a kommün utáni ellenforradalmi megtorlás dokumentumait. Sok jellemző és általános mozzanatot őrzött meg a forradalmi időszakban jegyzővé választott személy elleni vizsgálat. Gyulavári 19181919-cs eseményei ugyanúgy jól igazolják a két forradalom összefüggő folyamatát, egységét, mint Gyula eseményei. Ugyanakkor Váriban a nagybirtok elleni harc, Gyulán pedig a polgári erők elleni küzdelem állt a középpontban. A kötet egészében véve igen tartalmasan szolgálja az elébe tűzött célt, s megalapozza a Horthykorszak már folyamatban lévő feldolgozását. A szerzők az adatok szigorú tárgyilagosságával, pártos értékeléssel írták meg tanulmányaikat. A gondos levéltári forráskiaknázás a könyv egyik fő ereje. Módszertanilag is kiemelést érdemel a munka azzal, hogy a hosszas utánjárással még öszszegyűjthető emlékezéseket kitűnően szembesítette a fennmaradt írásos forrásokkal. Ebben Csoór István mozgalmas szerkezetű Harcosok és mártírok című dolgozata dicséretes példa. A könyvet gondosan válogatott, értékes fotók egészítik ki. Különösen érdekesek a négy mártír emlékét őrző képek. A mű szép és gondos kiállítása a Dürer Nyomdát, a kiegyensúlyozott tipográfia és a tartalomhoz szépen illeszkedő borító Kállai Júlia könyvtervező grafikust dicséri. 516