Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - SZEMLE

SZeMLf Két forradalom fényei Adalékok a gyulai munkásmozgalom történetéhez igi8-ig. Szerkesztette: Szabó Ferenc. Gyula, 1979. Gyula Város Tanácsának kiadása 120 oldal szöveg, oldal képmelléklet OLTVAI FERENC A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 60. évfordulója jegyében megjelent kötet a jubileumhoz kapcsolódó legismertebb megyei kiadvány. Még emlékezetünkben él az 1969-ben született „A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919" című, jelentős sikert elért tanulmánykötet. Úgy látjuk, a gyulai könyv annak kutatási módszerét és előadásmódját követi. A gyulai tanács a város munkásmozgalmi történetét feldolgozó és a városi pártbizottság mellett 1975 óta tevékenykedő munkaközösség első kiadványát segítette a megjelenéshez. Többezres példányszámban, széles körű tercsztésben szolgálja a mű a tudományos megalapozású szocialista hagyományápolás, a fiatal nemzedékek nevelése fontos céljait. A „Két forradalom fényei" igen tartalmas előszavában Marsi Gyula, a városi pártbizottság első titkára, betekintést enged abba a jól szervezett, tudatos munkába, amely a város munkásmozgalmi múltjának kutatását és népszerűsítését biztosítja. A kötet egymáshoz szervesen illeszkedő, változatos szerkezetű, vonzóan megírt tanulmányok egységes gyűjteménye. Hunya Sándor dolgozata nyitja meg a sort: ,,A két forradalom gyulai történetéhez" címmel az országos események és a gyulai mozzanatok egymásrahatását is figyelembe véve ad korszerű és tartalmas összegzést, az eredeti levéltári és sajtóforrások alapján. Gyula társadalmi struktúrájának igen tömör és pontos jellemzése után az első világháború helyi visszhangját, következményeit érzékelteti. Dokumentálni tudja, hogy 1916-tól a zavarok folytonosak, amelyek felkeltésében az elesettekről szóló értesítések jelentették a fő okot, a közellátás nehézségei mellett. Az elégedetlenséggel együtt növekedett a békevágy. A munkások, a parasztok, a hazaszökdösött katonák összejöveteleket tartanak, és amíg 1917 elején a megyei alispán még úgy nyilatkozott, hogy Gyulán és környékén az oroszországi események a lakosság körében nem találtak visszhangra, 1918 márciusában már a forradalmi tanok veszélyességére figyelmezteti az alárendelt hatóságokat. Gyulán is hasonlóan következtek be 1918. október 31-én kitört forradalom eseményei, mint máshol. A Nemzeti Tanácsban itt is jelentékeny szerepet vittek még a régi rendszer kevésbé lejáratott egyéniségei, mint a polgármester, és a liberális radikális polgárság karriert szimatoló egyedei, de feltűnnek a munkásság és a földműves parasztság frontokat megjárt képviselői, akik azután Gyulán is a forradalom továbbfolytatása felé tolják az események menetét. Hunya jó érzékkel tapintja ki a politika helyi szerepvivőinek hovatartozását és kellő figyelmet fordít az egyes csoportokban megmutatkozó magatartásbeli különbségekre. Már a polgári demokratikus forradalom időszakában az ország számos városához képest Gyulán lényegesen erőteljesebb a kibontakozás, összegezi Hunya. Ez nem mond ellent a kifejlődés hasonlóságának. Hunya többek között abban látja az élenjáró szerepet, hogy Gyulán tömeges megmozdulásokban mutatta meg a dolgozó osztály, hogy forradalmi változást akar. 1918. december 26-án hatalmas tömegű népgyűlésen a kommunizmus megvalósítását követelték, a Nemzeti Tanács radikális-párti elnöke - dr. Berényi Ármin mellé, egyenrangú hatáskörrel a szocialista Martos Manót választották elnökké. 1919. március 15-én pedig szinte az egész várost felvonultatták és a forradalmat éltették. A megyei eseményeket a gyulaiak is befolyásolták a balratolódásban. A megyei önkormányzat irányító testületében, a törvényhatósági bizottságban 1918. november 12-én a gyulaiak egyik szocialista képviselője, Grünfeld Jakab, erélyesen jelentette ki: „Elég volt, uraim, a játékból. Olyan vezetőkre van szükség, akiket a nép választ, a szolgabíró-rendszert nem tűrjük. Menjünk haza, uraim, ez a vezetőség ne hozzon határozatokat..." 515