Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével

És hogy a Radnóti féle terv sem kerülne többe? Gyulám, Gyulám, egy év alatt a két féle kötet 20-20 ív tartalommal, legalább a tízszeresébe a Kölcscynek, s amellett megfelelő papirost semmi árért sem kaphatnék hozzá. A Kölcseyhez egy kb. 15 éve itt heverő tétel papirost 1500 ív kis maradékot használtam el, és három hónapig készült, ahogy éppen ráértünk közbe-közbe. A Radnóti-féle antológiák két kötete 40 ívet tenne ki, ehhez kellene csak 1000 példányban is, ami oly kevés, hogy nem bírná el a propagandát, kb. 1500 P. értékű papiros, s direkt szedőket kellene beállítani, és éjszakába nyúló állandó elfoglaltságom mellett a korrektúrát, levelezést magamnak kellene vállalnom. És a másik része a dolognak: a Radnóti által említett nevek egyrésze már vörös posztó volna, ami vagy támadást, vagy tökéletes agyonhallgatást jelentene a sajtó nagyrészénél, s így a könyv az amúgy is kis publikum egy nagy részétől eleve el van vágva. Ha egyéb nem történne, mint az, hogy elvisznek három hónapra munkatáborba,

3

9 már az elég lenne, hogy egy ilyen vállalkozás, 40 ívnyi vers, felborítsa az üzem egész évi programját, és jóvátehetetlen kárt okozzon egy üzemnek, amelytől 70 szegény család exisztenciája függ. A Hevesy és a Kölcsey afféle melléktermék, kimaradt és mellékes idő és anyag révén jött létre, terminushoz nem kötve, azért, hogy magamnak és annak a 200 embernek, kinek elküldöm, örömet szerezzen, és gyakoroljam magamat olyan feladatok megoldásában, amilyeneket az élet most különben nem nyújthat nekem. Véletlenül éppen ez a két könyv alkalmat adott arra is mellékesen, hogy propagáljak olyan eszméket, amelyeket fontosnak és éppen most különösen propagálandónak is tartok. És végül: alkalmat adott arra is, hogy a lehetőségig koncessziótlan megoldását mutassam meg az affajta könyvnek, amelyet én tartok szépnek. Szabad nekem ma ennél többre törekednem? És azt hiszed, ha többre törekednék, már nem régesrég elgáncsoltak volna, és kihúzták volna a talpam alól a magam és a családom exisztenciáját?

4

0 Én nem haragszom, kedves Gyulám. Tudom, hogy fiatal vagy, és őszinte lelkesedés és kötelességérzet van benned, hát türelmetlenül várod a lehetőségét bizonyos dolgok megcsinálásának. De ez nem jogosít fel arra, hogy igazságtalan légy, hiszen éppen az igazságtalan általánosítás nyűgét viseljük mindnyájan". Őszinte levelére Kner hasonlóan őszinte választ kapott.

4

1 Olyat, amelyből a legmagasabb fokú tisztelet és szeretet, a nyomda munkássága iránti megkülönböztetett megbecsülés és figyelem sugárzott. Olyat, melyet nem akart-békevágy engesztelő áldozataként küldött Ortutay. Természetes közvetlenséggel írta, minden köntörfalazás nélkül, számos dologban fogadva el Kner Imre érveit és nézeteit. Hogy mihamarább túlessenek a tüskéken, mindjárt az elején nyíltan bevallotta: „Leveled részletessége s becsületes kritikája jól is esett, fájt is," s aztán Kner levelének a számára legfájóbb passzusára riposztozott: „Nincs bennem semmi csalhatatlansági érzés; aki módszeresen kénytelen gondolkodni a maga „tudománya" kutatásai érdekében, eleve nem hiheti magát csalhatatlannak: mással sem találkozunk a tudományok történetében, mint csalhatatlan elméletek cáfolatával, pusztulásával. Mi is cáfolunk, minket is cáfolnak majd, hát ezért ez az érzés igazán nincs bennem. Egyszerűen elmondtam a magam véleményét minden pápai csalhatatlansági igény nélkül. Abban viszont igazad van: türelmetlen vagyok. Ez tán karakterológiailag a legfőbb hibám, mindig sietek, loholok. Viszont Magyarországon tán ez az érzés jogosult, hiszen csak mulasztást, rosszul végzett munkát látunk magunk körül, s a vigasztaló kivételek, mint a Te nyomdád is, magukra hagyatottak, s jellemző, amit a református papról írtál. De teli van életünk ilyen jelenségekkel, ezért vagyok mohó, türelmetlen, ezért szeretném öt ember munkáját elvégezni, s ugyanezért töpreng Radnóti is ezer dolgon, s kísérletezne, ha lehetősége volna: 47