Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Baranyó Géza: A Körösvidék és a belvízkárok (1953-1975)

a területen szabadon mozoghatnak, útjuk során a termőföldre kiszórt műtrágyákat, növényvédőszereket kioldva, az alsóbb szakaszokon, vagy saját, vagy más gazdaságot, vízfelhasználó egyéb üzemet, a halállományt, és a többi vízi élőlényeket károsíthatják. A kémiai hatóanyagok egyre nagyobb felhasználásával, a vízminőségi kár veszélye csak fokozódhat. Az állam, a víztársulatok és a mezőgazdasági nagyüzemek által üzemeltetett nyíltcsatornahálózat a fenntartási, üzemelési (védekezési) oldalról nézve is érzékeny. Bármelyik szeri' mulasztása, nem időben történő intézkedése, nem vagy csak nehezen pótolható veszélyforrást eredményezhet. A védekezés elsősorban üzemi szinten (vízeregetés) kézi-munkaerőigényes, a vízleeresztés nehezen automatizálható. A felszíni nyíltcsatornák a talajművelő és betakarítást végző gépek munkájára érzékenyek. A korszerű agrotechnika által igényelt és szükséges nagyméretű táblák határán vezetett csatornák sűrűsége nem látszik elégnek a belvizek igényelt, gyors összegyűjtésére, a lokális mélyfoltok mentesítésére. A mérleg egyik oldalán tehát a nehézségek, a jogos kritikai megjegyzések állnak, a másik oldalon viszont a lehetőségeket, adottságainkat kell megemlíteni! A felszíni vizek elvezeÖ ' O O tésére alapozott művek, egyáltalán az elvezetési szisztéma, a legújabb időkig praktikus és korszerű volt. Állíthatjuk ezt annál is inkább, mert a korábbi időkben, részben a növényzet még nem igényelte a teljes évi csapadékot, részben nem volt még az említett vízminőségi veszélyhelyzet. A múlt század végétől napjainkig megépült főbb csatornáink, belvízátemelő szivattyútelepeink, szivattyúállásaink, vízkormányzó műtárgyaink stb. nemzeti vagyonunk szerves részét alkotják, sőt belvízmentesítésünk, belvízi biztonságunk egyedüli zálogai ezek. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy mindaddig, amíg az igen költséges bclvízgazdálkodás új alapokra helyezett műveit nagytérségi szinten meg nem építjük: közelítően a 23 év nagytérségi kár értékeinek visszatérésével kell számolnunk. Az előadottak alapján kérdezhetjük, hogy a közölt kárvalószínűségek visszatérése menynyire megalapozott? Nos ehhez írjuk fel a nagytérség közelítő vízháztartási egyenletét (egy képzeletbeli kritikus évre): C+H+Ö=P+L+T ahol a bal oldal a bevétel, a jobb oldal a kiadások oldala. A jelölések: ,,C": a vizsgált belvízi év csapadékösszcgc (mm). Természeti tényező, mely ma még nem befolyásolható. Jellegét tekintve: konstans! ,,H": a talajban horizontálisan áramló vizek. Eredetük és mozgásirányuk alapján lehetnek: - folyókból a belvízöblözetck belseje felé, - a vízáteresztőbb térszíneken beszivárgó és a felszínalatti ősmedrekbe gravitáló valamint - a hordalékkúpokból származó és a Hármas-Körös - Berettyó felé áramló felszínközeli talajvizek. A felsorolt, bclvízképződést elősegítő talaj vízhatások hidrológiai és talajtani eredetűek. Kedvezőtlen hatásukat részben csökkenteni tudjuk, részben mint adottsághoz jobban 460