Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Baranyó Géza: A Körösvidék és a belvízkárok (1953-1975)

alkalmazkodnunk indokolt. A folyókból származó fakadó és szivárgó vizek mennyisegének csökkentésére részben a töltéserősítések, részben töltésmentén alkalmazható résfalazások hasznos módszerek. Az említett vízrajzi viszonyokhoz való alkalmazkodás a racionális, hatékonyabb gazdálkodás egyik módszere: a tcriilethasznosításnak a növények víztűrése alapján való megválasztása (szántó helyett erdő, rét, legelő, halastó, rizstelep útján való hasznosítás) Ö": részben a csapadékhiányok pótlására, részben az egyre növekvő terméseredmények biztosításához nélkülözhetetlen, külső területről származó állandóan növekvő víztömeg. Az öntözés kiterjesztésével növekszik tenyészidőben a közvetlen-, tenyészidőn kívül a közvetett belvízveszély, éppen úgy, mint az öntözött területek belvízvédelmi biztonsági igénye. A fokozott biztonság a belvízelvezető művek fejlesztésével és a védelmi szervezet korszerűsítésével érhető cl. A belvízvédelmi szervezetnek éppen úgy, mint a fejlesztéseknek fő-, üzemközi- és üzemi művek szintjén kell előbbre lépni. A védekezés jelentősebb gépesítésének idejéig, az egyre csökkenő kézi munkaerő-gondok ellenére is indokolt biztosítani a védekező létszámot. A belvíz-mentesítés hatékonyságának fokozásából származó sűrű csatornahálózat igény és a nagyüzemi területhasznosításhoz kedvező nagy táblaméret közötti ellentmondás: rendkívüli belvíz idején húzandó ideiglenes vízleeresztő barázdákkal hárítható el. P": a természetes párolgás csökkentő hatása. A vízzel túltelített talajaink optimális nedvességének kialakításában úgyszólván egyedüli „lecsapolást" talajszikkasztást eredményező természeti elem. Szabályozására ezért kisebbek a lehetőségeink. Közvetett út, a helyi jellegű víz-összefolyásoknak tereprendezéssel, vagy évek során céltudatos talajműveléssel való megakadályozása. Egyenletesebb párolgási viszonyok megteremtését elősegítő munkákhoz a nagyüzemek rendelkeznek a szükséges vonóerejű munkagépekkel. L": a területről elvezetett, lefolyó belvíztömeg. Vízháztartási egyenletünknek azon legfontosabb „mesterséges tényezője", amelyre a terület belvízvédelmi biztonságát - felszíni elöntések vonatkozásában - alapozni lehet. A lefolyást biztosító létesítmények szerepe fokozódni fog: a rendkívüli belvizek, a lccsapolásból származó talajvizek, az öntözési és halgazdasági csurgalékvizek, a települések csapadék és tisztított szennyvizei elvezetésében. A belvizek a területen kioldott mezőgazdasági kémiai szerek, a csatornába bocsátott üzemi és lakossági eredetű szennyezések továbbítói. A felszínen mozgó belvizek tehát a vízi környezetre káros anyagokat is tartalmazhatnak. Ezért a lefolyás csökkentése, a szennyezést okozható vizek helybentartása belvízgazdálkodási - védelmi érdek is. T": a mezőgazdasági művelést és termelést nem hátráltató, nem károsító, sőt ezeket kedvezően befolyásoló vízvisszatartás: a tározás. A belvízjclenséget a „talaj betegségének", a károkat a betegség számszerű megnyilvánulásának tekinthetjük. A károk arról tanúskodnak, hogy talajaink nem alkalmasak a vízzel való gazdálkodásra, mert a víz hatására részben teljesen vízzáróvá válnak, részben tartósan túltelítődnek. A vízhatásokat a növényzet számára kedvezőtlen irányokba felnagyítják. A helyben lehullt csapadékok kár nélküli tározására talajainkat alkalmassá kell tennünk. A talajjavítás legkedvezőbb, legtartósabb de legköltségesebb lefolyásszabályozási módja: 461