Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Abonyiné Palotás Jolán: Az élelmiszeripar fejlődésének néhány kérdése a Dél-Alföldön
nek abba a szakaszába jutott, amikor megnövekedtek elvárásai az infrastruktúrával szemben. A termelői infrastuktúra valamennyi ágazata hat valamilyen mértékben a mezőgazdaság továbbfejlődésére. Elegendő, ha a vízgazdálkodási rendszer és az öntözés, a közlekedési rendszer és a mezőgazdasági termékek szállítása, az energiarendszer és a korszerű termelési rendszerek stb. kapcsolatára utalunk. A népgazdaság igényli ugyanakkor az ipari háttér magasabb szintű fejlettségét is. (E téren elsősorban a növényvédőszerek, a korszerű szelektív gyomirtószerek, növekedésserkentő anyagok, különböző, korunk igényeit kielégítő mezőgazdasági gépek stb. jelentőségét kell kiemelni.) Fokozottabban kell támaszkodnunk a jövőben a hazai és a külföldi tapasztalatokra, szélesíteni kell a nemzetközi együttműködést, gyorsabban kell adaptálni a termelésben az új tudományos eredményeket. Javítanunk kell az élelmiszertermelés eszköz- és anyagigényeinek kielégítését. Krántsem használjuk ki a lehetőségeket a termelés szakosodása terén sem. Mivel az élelmiszeripar nyersanyagainak zömét a mezőgazdaság szolgáltatja, túlnyomórészt olyan iparágak tartoznak körébe, amelyek térbeli elhelyezkedésük révén szoros kölcsönhatásban vannak a földrajzi környezettel. Ezért a termelőerők ésszerű területi elhelyezése az élelmiszeripar esetében különös jelentőségű. így érthető, hogy az országon belüli helyes ipartelepítés és a gazdasági erőforrások legcélszerűbb felhasználása felkelti a szakemberek figyelmét. Mivel az élelmiszeripar egyes ágainak igénye nagyon eltérő, a telepítési tényezőket is csak ágazatonként, sőt a helyi sajátosságok maximális figyelembevételével lehet elemezni. Az élelmiszeripar azon ágai, amelyek mindennapi szükséglet kielégítését szolgálják, nagyjából a lakosság területi elhelyezkedését követik. A munkaerő kínálat - melynek jelentősége különösen az extenzív szakaszban volt számottevő - szintén területenként differenciált mértékben jelentkezett. Míg a feldolgozáshoz szükséges ipari víz tervezési- gazdasági körzetenként csaknem kiegyenlített mértékben van jelen, addig a nyersanyag mind összetétel, mind pedig mennyiségi vonatkozásban területenként lényeges eltéréseket mutat. Ily módon a DélAlfold élelmiszeriparának markáns vonásait a körzet mezőgazdasági eredetű nyersanyagai határozzák meg. Természetesen ez a sajátos arculat elsősorban a nyersanyag orientációjú ágazatokon keresztüljut kifejezésre. Az i. sz. táblázat adatai pregnánsan mutatják, hogy a Dél-Alföld megyéinek élelmiszeripari struktúrája nagymértékben (s nyilvánvaló, hogy a körzet egésze valamivel kisebb mértékben, de még mindig számottevően) eltér az országos átlagtól. Mivel a tervezési-gazdasági körzet egymástól eltérő profilú, más és más arculatú megyékből áll, érthető, hogy a nagy vonásokban ezt követő élelmiszeripar szerkezete is jelentős területi differenciáltságot mutat. Ez indokolja, sőt szükségessé teszi, hogy az átlagstruktúrától való eltérést a területi különbségek elmosódását eredményező körzet szintre történő aggregálás helyett megyénként vizsgáljuk. A táblázat adatai azt is lehetővé teszik, hogy a struktúra vizsgálatot két aspektusból, az eleven és a holt munka oldaláról közelítsük meg. Számolva az élelmiszeripar egyes ágainak eltérő munka- és eszközigényével, a két vetületből elsőbbséget mégis az élőmunkának tulajdoníthatunk, nem tagadva ugyanakkor az utóbbinak az előbbit kiegészítő, teljesebbé tevő szerepét. Mindenekelőtt a Dél-Alföld egészét jellemző tartósítóipar kiemelkedő szerepét kell hangsúlyoznunk. Az egyes megyék közül az élelmiszeriparon belüli részarány vonatkozásában Bács-Kiskun megye tűnik ki. E három megyében együttesen dolgozók az ország egész tartósítóiparában foglalkoztatottak több mint 31%-a. 433
