Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről

való ellentéteink letompítása, küzdelmeink lekicsinylése, a habsburgi korszaktól kezdve pedig még öntudatosabb elhalványítása az önálló magyar államiság szempontjainak, szükségleteinek, hőseinek, szabadságharcainak és fölkeléseinek, s a magyar állam e négyszáz éves történetének valójában a 67-es kiegyezés szellemében való kishitű és opportunista visszavetítése: - ez a Magyar Történet lényeg szerint". 18. T. i. a Gizella királyné kíséretében bejött bajor lovagoknak. - („Donnerwetter!" - német szitokszó; hasonló, mint a magyar „mennydörgős mennykő!") 19. A „förtelmes", „őrjöngő" német nemzetiszocializmusban látta Bajcsy-Zsilinszky a német politikai tehetségtelenség és kiegyensúlyozatlanság legújabb és legkiáltóbb bizonyítékát. 20. „Mátyás király" című művében (Bp. 1939.) írta Bajcsy-Zsilinszky: „Kétségtelen az, hogy még a haditörténclem is turáni és görög-latin világhódítók között osztja szét a legelső hadvezéri rangot: Dzsingisz kán, Attila, Timur Lenk az egyik oldalon, Nagy Sándor, Julius Caesar és Napoleon a másik oldalon... De vajon mit szólnak ehhez a politikai és katonai nagysághoz, dicsőséghez és elsőséghez Rosenberg Alfréd uram és a germán Wallhalla sápadt lakói? Bizony a szigorú haditörténelem csak a második sorba állítható germán hadvezéreket ismer: Nagy Frigyes, Moltke". - Ekkor még maga sem akart tudomást venni a szláv népek katonai tehetségéről: „A szlávok még rosszabb osztályzatot kaptak a hadtörténészektől", - írta. (54-55.1.) 21. A Niebelung-énck elnevezéssel ismert germán hősi eposz a hunokkal folytatott azon harcok emlékét őrzi, amelyek 437-ben a régi (Worms-környéki) burgundi királyság megsemmisüléséhez vezettek. Ma ismert formáját a XII. század folyamán öltötte. 22. Julier Ferenc: Magyar hadvezérek. Bp. é. n. 14-32. 1. -Julier e munkájára Bajcsy-Zsilinszky igen sokban támaszkodott. 23. „H. G.Wells írja valahol Világtörténetében [A világ története. Bp. 1924.], hogy a hadvezetés, egészen nagy stílusban, valójában a hun-török-mongol lovasnomád nemzetek művészete. A magyar pogánykori ún. kalandozások is világraszóló bizonyságai a magyarság óriási katonai fölényének a X. század Európájában, eredeti, évezredeken át tenyésztődött katonai őstehetségénck, szemben az akkori Európa mérhetetlen katonai tehctségtelenségévcl és tehetetlenségével". 24. Jordancs „De origine actibusque Getarum" című, 551-ben írt főművét Gombos Albin „Középkori krónikások" című kútfőgyűjteményében (19011913) olvasta Bajcsy-Zsilinszky magyar fordításban. 25. Bajcsy-Zsilinszky igen nagyra értékelte a németül író magyar történész Fessler Ignác munkásságát is, aki Attiláról írott könyvében [„Attila, König der Hunnen". Breslau, 1794.1 „összeszedte, csodálatos hozzáértéssel és szorgalommal, Európa egész sor nagy szellemének nyilatkozatait a hun királyról", s ezek „kivétel nélkül Attila szellemi nagyságát és az akkori Európával szemben való mérhetetlen szellemi fölényét bizonyították, a világot gyúró lángész megfélemlítő és idegremegtető fönségét, és évezredekre szóló sugalló erejét". Bajcsy-Zsilinszky a francia Amadé Thierry magyarul is megjelent műve nyomán [„Attila, Attila fiai és utódai története a magyarok Európába letelepedéséig". Pest. 1866.] „a hun, avar és magyar politikai és művelődési, valamint faji összetartozás" nézetét vallotta, s ezzel összefüggésben maga is „a három hun birodalom" szoros kapcsolatát hirdette. Támadta Eckhart Sándort, aki a Szckfű-szcrkcsztctte „Mi a magyar?" című tanulmánykötetben [Bp. 1939.] azt ajánlotta, hogy „ne sokat emlegessük bizonytalan rokonságunkat a hunokkal cs Attilával, mert ez árt a magyar presztízsnek nyugat felé". 26. ,Az én szerény megítélésem szerint a lovagság katonailag: az ősgermán katonai tehetségtelenség újból való virágba borulása, s nem más, mint az a baromi mészáros-virtus, amit Hägen és Dankwart »csatájában« csodálhatunk a Niebelungenliedben". 27. 1396-ban. 28. 1477-ben Nancynál, ahol Merész Károly is halálát lelte. - „Mátyás levelében a burgundi herceghez, melyben előre megjósolja, hogy a svájci parasztok meg fogják verni, már mintha az újból ébredező keleti magyar katonai szellem s annak fölénye és iróniája bujkálna a nehézkes és parádés, pávatollas nyugati katonai otrombasággal szemben" - írja Bajcsy-Zsilinszky. 29. A nápolyi királynak, aki udvarába a spanyol lovaglás oktatására lovászt küldött, „megírta Mátyás király, hogy neki nem egy lábon táncoló és piruetteket vágó díszparipákra van szüksége, hanem olyan lovakra, amelyek jól megállanak mind a négy lábukon, cs mozogni tudnak a harcok terepén; - különben is az ő országában minden ember tud lovagolni, nincs szüksége idegen mesterre. Gondolom, - írja Bajcsy-Zsilinszky Szekfűnek, - valahogy így kellene néznie egy mai történetírónak is a magyarság katonai különállását a múltat illetőleg, és örülnie minden rezgelődésnek, amely ezt a különállást - valójában ősi fölényt - bizonyítja és tartja elevenen, még beteg idegen sugallatok alatt nyögő korszakokban is." 30. „H. G. Wells írja Világtörténetében, hogy a XIII. és XIV. században kérdéses volt, nem veszi-e át az emberiség vezetését a mongol-tatár-török népek dzsingiszkáni világbirodalma", nem valósul-e meg „a turáni népek világuralma". 31. 1091-ben. 32. Julier i. 111. 33-46. 1. 33. „A kunok befogadása, aztán kivonulásuk után, s a tatáijárás után újból való végleges letelepítésük a Duna-Tisza közén és a Tisza balpartján, szerintem igen erős politikai és lélektani erejű bizonyítéka annak, hogy Béla király hatalmas államférfiúi alkotóelméje a mongollal való küzdelemre idegbelileg és katonailag alkalmas keleti rokonokat, elsősorban természetesen az elszakadt, keleten hagyott magyarokat, az ország védelmére akarta letelepíteni". A Magyar Történet sajnos nem abban a „politikai szándékban keresi IV. Béla királyunk és Juliánus barát vállalkozását a keleten ciszakadt magyar fölkutatására, hogy az ország honvédelmét megerősítse a fenyegető mongol áradattal szemben, hanem a nagy király amaz állítólagos szándékában, hogy 349