Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Marsi Gyula: Társadalom és irányítás

E feltételek kialakulását, fejlődését a szocialista viszonyok között a demokratikus centralizmus elvének gyakorlati érvényesítése biztosítja. A demokratikus centralizmus a szocializmusban a társadalmi munkamegosztás és kooperáció alapelve.

2

1 Ennek az elvnek az alapján valósul meg az állami és nem állami szervek tevékenységének összhangja, az egyéni és csoport, vagy szélesebb társadalmi tevékenységek, érdekek azonossága, egybeesése, egyeztetése által való koordinálása. A demokratikus centralizmus elvének gyakorlati érvényesülése érzékelhetően a társadalom tudományos irányításának fejlődése irányában hat. Éppen ezért nagyon lényeges ennek az elvnek gyakorlati érvényesülését szüntelenül ellenőrizni. Segítségét, erősítését a kommunista és munkáspártok, a szocialista állam mindig alapvető feladatuknak tartják.

2

2 JEGYZETEK 1. Az irányítás fogalma ennyire széles értelemben az irodalomban csak kivételesen, nagyon ritkán szerepel. Pl. Afanaszjev: A társadalom tudományos irányítása című művében. (Kossuth, 1969.) Leggyakrabban nem a szervezet közvetlen vezetését, hanem a szervezetre való külső hatást fejezi ki. Ebben az összefüggésben, melynek feltárására törekszem, ez az értelmezés nagyon megtévesztő. Mégsem lenne helyes a vezetés fogalmával való felcserélése, mert bár a vezetés elsősorban szervezeten belüli hatás a szervezetben, de mindig konkrét szinthez kapcsolódik. A legtöbb vezetéselméleti munka a társadalom mint totalitás irányításának (vezetésének) problémáját, szintjét nem is érinti. Dr. Derne László: A vezetés tudományos megalapozása című munkájában (Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó, 1970.) csak érinti, megemlíti, hogy „Szerencsére vannak olyan általános filozófiai értékű igazságok, amelyekből az egyedi eset felé haladva is feltárhatjuk a szervezetek és bennük a vezetés adott törvényeit. (17. lap.) A történelmi materializmust a vezetés elmélete „conditio sine qua non"-jának tartja, de tiltakozik az ellen, hogy a vezetési teória a történelmi materializmus egyik fejezete lenne. A társadalom tudományos irányításáról szólva viszont a hangsúly éppen azon van, hogy a történelmi materializmus a társadalom tudományos irányításának elméleti alapja, továbbfejlesztése a társadalom tudományos irányításának gyakorlati útja. 2. Dr. Derne idézett művének 56. lapján: „Az az ember, aki a jövőn úrrá kíván válni... önkéntelenül is a vezetésre asszociálva kapcsolja össze a társadalom múltját és jövőjét." 3. Ugyanott a 445. lapon: „A történelem folyásából, a múltbeli eseményekből tárhatók fel azok az objektív szervezeti, társadalmi mozgástörvények, amelyekre a tudományos jövőbelátás, a jelenben ható kauzális összefüggésekből leszármaztatott cél bazirozható." 4. „A társadalom egészére kiterjedő tudatosság, a társadalmi összfolyamat tudatos megszervezése és végeredményben tudatos előrelátása csak az antagonisztikusan ellentmondó érdekek kiküszöbölésével, a szocialista, kommunista társadalom megvalósításával válhat valóra." (Bevezetés a marxista történetfilozófiába. Tankönyvkiadó, 1969. 109. 1.) 5. „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, de a feladat az, hogy megváltoztassuk." (Marx-Engels Válogatott Művek II. kötet, 367.1.; Kossuth, 1963.) 6. Ezt a célt a kommunista és munkáspártok programjai gazdag tartalmukban sokszor megfogalmazták, újra és újra. Az SZKP XXIV. kongresszusán hozzászólásában G. Alijev, az azerbajdzsáni KP első titkára a tudományos kutatás társadalmi funkcióját hangsúlyozva megállapította: „Szükség van olyan művekre is, amelyek felmérik a népek és nemzetek közeledésének útját - mégpedig kellő tudományos színvonalon." (Magyar Nemzet, 1971. ápr. 2.) A XXV. kongresszuson a Központi Bizottság beszámolója hangsúlyozta: „Országunk elsőként lépett a gazdaság tervszerű vezetésének útjára. Más államok tucatjai tanulták és tanulják meg tőlünk ezt a bonyolult művészetet." (Az SZKP XXV. kongresszusának jegyzőkönyve. Kossuth, 1976. 71.1.) 7. Nálunk egyebek mellett Gazdag - Meitner: A vezetés emberi tényezői című művükben (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1968.) a vezetés konkrét szintjén tárják fel az emberi tényezők nagy szerepét, és adják korántsem teljes, mégis gazdag bibliográfiáját. Hasonlóképpen a Vezetési ismeretek politikai vezetők számára című Kossuth kiadvány (1975. 340-344-1) 8. R. Richta és munkaközössége Válaszúton a civilizáció című művének (Kossuth, 1968.) 4. fejezetében megvizsgálja a tudomány és a társadalom irányításának néhány lehetséges összefüggését. 9. Nálunk a fejlett szocialista társadalom építése során 34