Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Még egyszer az első felszabadult községről

Ezek az idézetek tanulságosak, de úgy vélem, nem mindenben megbízhatóak, sok bennük az ellentmondás. Mindenesetre - feltéve, hogy legalább részben igazat mondanak -, Csanádpalotára nem vonulhattak be délben a szovjet csapatok. A nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője szerint egy vonatos főhadnagy közlése miatt nem tért vissza Csanádpalotára, ezt azonban nem lehet készpénznek venni. Ennek ellenére én nem vitatom, hogy Csanádpalotára a szovjet csapatok már szeptember 24-én bevonulhattak, én annak a bizonyítására szorítkozom, hogy Battonya gyakorlatilag előbb szabadult fel, mint Csanádpalota, vagy Újnagylak. Térjünk hát vissza Szilágyi-Stand battonyai főszolgabíró utazásához. Szilágyi-Stand Pál szeptember 24-én vasárnap kapott parancsot arra, hogy térjen vissza Battonyára, ahonnan a jelentés szerint a déli órákban jelentkezett. Ha igaz az, hogy Szilágyi-Stand Pál a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetőjével együtt előbb Csanádpalotára ment, majd onnan Battonyára, akkor csakis Mezőhegyes, tehát nyugat felől érkezhetett a községbe. SzilágyiStand a jelentés szerint a lakására hajtatott, ahol az udvarban akna vagy lövedék robbant, mire azonnal visszafordult és Makó felé indult, de Orosházára ment, mert az utat Makó felé a szovjetek már elvágták. így Szilágyi-Stand valószínűleg Mezőhegyesen és Mezőkovácsházán át mehetett Orosházára. Szeptember 26-án, de méginkább valószínű, hogy 25-én már Szentesen találjuk. Nekem az a véleményem, hogy Szilágyi-Stand Battonyára be sem jutott, hanem máshonnan beszélhetett az alispáni hivatallal. Kocsival aligha tehetett meg egyetlen nap alatt ilyen utat a visszaözönlő hadsereg kellős közepén, másrészt ezekben a napokban szakadt az cső, az utak sárosak, síkosak voltak. De tegyük fel, hogy mégis bejutott Battonyára; miért nem lépett érintkezésbe a Battonyán maradt dr. Elesánszky Kázmér szolgabíróval, akit jóval korábban aktivizáltak és elfoglalta régi hivatalát?Battonyán mindenki úgy tudta,hogy Szilágyi-Stand Pál már hetekkel korábban eltávozott Battonyáról, (lehet, hogy szabadságra) így például a szeptember 15-én foganatosított internálásokat dr. Elesánszky Kázmér hajtotta végre. Akárhogyan is volt, gyanús, hogy Szilágyi-Stand nem keresett senkit, senkivel sem beszélt, nem szólt arról, hogy mi van a községben, hanem azonnal visszafordult. Abból, hogy a község nyugati szélén a magyar csapatok aknákat helyeztek el, az a következtetés adódik, hogy a magyarok ekkorára már kiürítettek a községet és abban nem tartózkodott magyar katonai alakulat. Megjegyzem, hogy abban az időben olyan hírek forogtak közszájon, hogy Battonyát egy battonyai születésű, Kabát nevű főhadnagy mentette meg, mert gyorsan visszavonta a Battonya keleti szélén tartózkodó magyar csapatokat, mindjárt a szovjetek támadásának megindulása után. Ha igaznak vesszük azt, amit Szilágyi-Stand mondott a község nyugati szélén tartózkodó magyar csapatokról, ez is megerősíti azt a következtetésünket, hogy Battonyát már 24-c előtt katonailag is kiürítették. A teljesen kiürített községen át pedig különböző szovjet alakulatok vonulhattak észak felé, Mezőkovácsháza és Kunágota felé anélkül, hogy a szovjet katonai közigazgatás elfoglalta volna a helyét. Ez még annak se mond ellent, hogy Szilágyi-Stand bejutott a községbe. A főszolgabíró lakása a község nyugati felében, a mezőkovácsházi és a kunágotai úttól nyugatra feküdt. A magyar csapatok a község nyugati szélén valószínűleg azért igyekeztek feltartóztatni a szovjet csapatokat, mert ott fekszik a vasútállomás. Ez is szerepet játszhatott. Összegészében a tiszaföldvári jegyzőkönyv nem cáfolhatja az általunk mondottakat. Az c jegyzőkönyvben foglalt állítások javarésze kétes, az akkori zűrzavarban, a tisztviselő kar remegő félelme miatt nyilván számos nem kellően ellenőrzött adat is belekerülhetett. Elnézést ezért a kis kitérőért, a tiszaföldvári jegyzőkönyvet csak azért idéztem, mert történészeink bizonyítéknak használják.