Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Még egyszer az első felszabadult községről

Vizsgáljuk meg a tényeket más aspektusokból is. Minden félreértés elkerülése végett azt, hogy Battonya elsőként szabadult fel, nem a battonyaiak találták ki, ezt a „Népszabadság" újságírói kollektívája tárta fel szovjet dokumentumok s más források alapján. 1960-ig senki sem tudta nálunk, hogy melyik község szabadult fel először. Erre a feltárásra támaszkodva döntöttek az illetékes párt- és állami szervek úgy, hogy országunk felszabadulását ünneplő első demonstrációkat Battonyán kell megtartani. Ezt követően jelentkeztek igénnyel az első felszabadult község címére más községek is. Csakhogy azt, hogy mi történt a valóságban, nem a helyi „igények", s nem a minden áron újat mondás dönti el, hanem a történelmi tények. És mik a tények? - Tény, hogy Battonyáért túlságosan nagy csata nem folyt; a szovjet tüzérség - amely pedigfélelmetes erejű volt-nem lőtte a községet, sőt egy 24 órán át kellemetlenkedő magyar ágyú tüzét sem viszonozta. Egyetlen lövést adtak le, a katolikus templom tornyára, ahol a tüzérségi megfigyelőt sejtették. Bizonyíték, hogy Battonyán egyetlen ház sem sérült meg. - Nagy magyar vagy német páncélos egységek Battonya alatt nem tartózkodtak; a községet egy rosszul felszerelt gyalogos ezred védte, s alighanem tankclhárítók. A gyalogos ezred lényegében harc nélkül „szakadt el", vonult vissza, mégpedig valószínűleg azért, mert attól tartott, hogy bekerítik a szovjet csapatok. - Egyesek azt állítják, hogy a 18. harckocsihadtest egységei szeptember 23-án reggel támadást indítottak Battonya elfoglalásáért, de az nem járt sikerrel. Valószínűtlen, hogy szeptember 23-án indított nagyerjű szovjet páncélos támadás ne tudta volna bevenni Battonyát. - Tény, hogy a magyar lövészezred a szovjet katonai közigazgatás bevonulása előtt legalább három nappal, tehát közvetlenül az Aradnál elszenvedett vereség után elvonult; a községben ettől kezdve semmilyen magyar hatóság nem működött; a közigazgatás szétesett, legtöbb tisztviselője és a csendőrség már régen árkon-bokron túl volt. - Tény, hogy a 18. harckocsihadtest szeptember 23-án indította meg ismert támadását. Korom Mihály ezt helyi jellegűnek nyilvánítja, mások nem. Lehet, hogy ez helyi jellegű támadás volt, lehet, hogy nem, eredménye viszont az volt, hogy Battonya már e támadás után gyakorlatilag szabad volt. Bizonyítja ezt az itt közölt térképvázlat is. A térképvázlat alapján vitathatatlan, hogy az Aradnál összpontosult 3. magyar hadsereg szétverése után a szovjet hadsereg 18. harckocsizó hadteste - amely a támadás élén haladt 1944. szeptember 23-án Battonya körzetéből indította meg azt a támadást, amelynek célja - a „Népszabadság" és más források szerint - a Tiszántúl felszabadítása volt. A 18. harckocsizó hadtest a támadást két fő irányba folytatta. A támadás egyik éke Battonya, Mezőhegyes, Pitvaros, Hódmezővásárhely, Földeák, Makó fő támadási irányban operált, míg a másik Dombegyház, Kunágota, Mezőkovácsháza, Orosháza, Szentes irányában. Battonya körülkerítése is nyilvánvaló e vázlatból. Egyébként a „Népszabadság" említett riportsorozata 5. folytatásának - amely i960, április i-én jelent meg - is az az értelme, hogy Battonya már felszabadult, amikor Makón még horthysta csapatok tanyáztak. Érdekes ebből a szempontból V. Fomin alezredes cikke is. Fomin szerint Makó városába szeptember 26-án ugyanaz a Brjuhov hatolt be, aki szeptember 23-án Battonyánál elérte a határt. Ezt maga Brjuhov is megerősíti. A Battonya-környéki harcoknak még él néhány szemtanúja is, kijelentéseiket nem szabad félvállról venni, kézlegyintéssel elintézni. Megtaláltuk a Battonya-környéki harcok élő hősét, az egykori Brjuhov hadnagyot, a mostani Brjuhov altábornagyot. A vele lefolytatott beszélgetést az alábbiakban rögzítjük: 290