Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Még egyszer az első felszabadult községről

támadás közvetlenül fenyegeti; hogy a harcoló alakulatok előtt távozhatnak csak, nem maradván utánuk már más vissza, mint a csendőrségi és rendőrségi karhatalom, amely Asztalossy vezérőrnagy úr utasítása folytán legutolsónak távozik. Ezen utasítások szem előtt tartásával érkezett be 22-én délután a battonyai járás főszolgabírája, a nagylaki szolgálati kirendeltség vezetője, e napon érkezett értesítés arról, hogy a mezőkovácsházi járás főszolgabírája eltávozott..." „Az ellenséges nyomás főképp a vármegye keleti részén mindjobban erősödött, Battonya már tűz alatt állott, és Csanádpalotáról is jelentés érkezett, hogy a határ felé partizánok tapogatóznak előre." „23-án... este nyugtalanító hírek érkeztek a vármegye keleti részéből és Battonya távbeszélőn értesítette az alispánt, hogy az ellenség a község alatt van." Az idézetből legalábbis három következtetés vonható le: a) szeptember 20-tól kezdve a szovjet katonai nyomás a vármegye keleti részén mindenekelőtt Battonya körül volt a legerősebb és az szüntelenül fokozódott; b) a leggyakrabban Battonyát emlegetik a jegyzőkönyvben, mint amely közvetlen „fenyegetés" alatt áll, sőt 23-án a szovjet csapatok már a község alatt voltak, c) szeptember 20-tól megindult a közigazgatás tisztviselőinek, vezetőinek menekülése; közvetlenül utánuk Battonyáról a csendőrség is eltávozott, csak a harcoló alakulatok maradtak még egy-két napig. Mindezt igaznak lehet elfogadni, mert ez más hiteles adatokkal is összevág. És most jön a jegyzőkönyvnek egy olyan része, amelyen érdemes elgondolkodni. Idézem tovább. „24-én vasárnap reggel egyébként kedvezőbb hírek érkeztek. A vármegye főispánja 24én reggel újra beszélt Horváth Béla államtitkár úrral, aki szintén jó híreket közölt és azt az utasítást adta ki, hogy mindazok a vármegyei és községi tisztviselők, akiknek székhelye nincs közvetlenül veszélyeztetve, téijenek vissza hivatalukba és folytassák működésüket. A fentiek folytán Szilágyi-Stand Pál, a battonyai járás főszolgabírája és dr. Harsányi László a nagylaki járási szolgabírói kirendeltség vezetője a vármegye főispánjától parancsot kaptak, hogy járásaikba térjenek vissza és ezt teljesítették is... Ezen a napon de. kb. fél 1 órakor a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője telefonon jelentette, hogy Csanádpalotán orosz katonák a csanádpalotai határvadászőrsöt, amely 15 főből áll, szétszórták és a határt golyószórózzák... A vármegyei főjegyző kérésére a síró női hang közölte, hogy ő a csanádpalotai telefonközpont alkalmazottja és segítséget kér, mert az oroszok a községtől már csak 3 km távolságra vannak... Időközben az alispán újból felhívta a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetőjét, aki az előbbi helyzettájékoztatását újból megerősítette és bejelentette, hogy gépjárművön Szilágyi-Stand Pál főszolgabíróval együtt járásának és a battonyai járásnak beutazására és helyzetkép nyerésére indulnak. A nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője vissza akart térni Csanádpalotára ez azonban már nem történt meg, mert visszautazási vonalán, Mezőhegyesen egy vonatos főhadnagy közölte vele, hogy Csanádpalota községen keresztül nagyobb orosz erők zárt egységben vonulnak Földeák irányába. A battonyai járás főszolgabírója telefonon a déli órákban jelentette, hogy Battonyára megérkezett, a község szélén magyar csapatok aknákat helyeztek cl, értesülése szerint Tótkomlósra befutott egy orosz tank, amikor autójának tankolására lakásának udvarába gépkocsival befordult, ott egy akna vagy lövedék robbant. Erre rögtön autójába szállván Makó felé haladt, szerencsésen átjutott az elhelyezett aknákon, ahol a parancsnokoló tiszt a legsürgősebb továbbhaladásra ösztönözte. Miután az oroszok akkorára már Csanádpalotánál és Mezőhegyesnél elvágták a Makóra való visszatérés útját, Orosházára ment." 288