Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Még egyszer az első felszabadult községről

határt, hanem Dombegyház, Kcvcrmes és Lökösháza keleti körzeteiben is, de az elsőbbséget e téren mégis Battonyának adja, miután megállapította, hogy Battonyánál valószínűleg már 22-én vagy 22-ről 23-ra forduló éjjel átlépték szovjet egységek a határt; - Battonya község felszabadulása előtt egész sor más község szabadult fel: Csanádpalota, Elek, Kétegyháza, Királyhegyes, Földeák, Püspökiele, Apátfalva, Kövegy, Magyarcsanád és Újnagylak és Rákos település; - a magyar-német ellentámadás azonban Csanádpalotát, Eleket, Kétegyházát, Királyhegyest, Földeákot, Püspökielét és Rákos-települést visszafoglalta s eljutott Apátfalva és Magyarcsanád északi széléig; a szovjet csapatok Kétegyházát csak szeptember 25-én, Csanádpalotát szeptember 26-án, Eleket, Királyhegyest, Földeákot, Püspökielét és Rákost pedig még később tudták visszafoglalni. - szeptember 24-én három magyar község szabadult fel, Csanádpalota, Elek és Újnagylak. Miután azonban a magyar-német csapatok Csanádpalotát és Eleket visszafoglalták, az első véglegesen felszabadult magyar községnek Újnagylakot kell tekinteni. Azt az álláspontot én is helyesnek tartom, hogy egy község vagy település csak akkor volt felszabadultnak tekinthető, ha ott a szovjet csapatok véglegesen megvetették a lábukat és amikor azt már nem foglalták vissza a német vagy a horthysta magyar csapatok. A másik megjegyzésem, hogy mindig kétségeim vannak, amikor ilyen pontosan hivatkoznak dátumokra, amelyekben nemcsak a napokat nevezik meg, de az órákat is. Azért kétséges ez, mert nem állnak rendelkezésre minden esetben pontos adatok, a visszaemlékezések pedig sokszor hézagosak, hiányosak, és az emlékezés is gyengül ilyen hosszú idő alatt. De a hivatalosnak minősített adatokkal is elég gyakran merülnek fel problémák. Korom Mihály említett tanulmányában hivatkozik egy értekezletről felvett jegyzőkönyvre, amelyet 1944. szeptember 29-én Tiszaföldváron tartottak Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegyék ideiglenes alispáni hivatalában az 1944. szeptember 20. és 29. között történt eseményekről. Érdemes e jegyzőkönyvből kiragadni és idézni egyes részeket: „Folyó (azaz szeptember hó) 20-án... a battonyai járás főszolgabírájával a telefonérintkezés akadálytalan volt és ő tájékoztatta az alispánt elsősorban a vármegye keleti részén fellépő eseményekről. Ekkor már pár nap óta Battonya állítólag fél- üteg tüze alatt állott, s a községben pár haláleset és károkozás fordult elő... A lakosság ekkor már a vármegye keleti részén lévő határmenti községekből, a fentiek folytán főképpen Battonya községből menekült. 20-án este a battonyai főszolgabíró telefonon jelentette, hogy az ellenséges nyomás Battonya községnél erősödött, az ellenség a szomszédos Pécskát elfoglalta és csapatai az úgynevezett pécskai szőllőkön - amely Battonya és Pécska között fekszik - túljutott és közvetlen Battonyát fenyegeti." Egészen valószínű, hogy a battonyai főszolgabíró jelentésében sok túlzás is van, pl. arról, hogy Battonyát tűz alatt tartották volna, senki sem tud, de az kétségtelen, hogy a szovjet csapatok már szeptember 20-án Battonya határánál állottak. De nézzük tovább a jegyzőkönyvet. „Ezen napok alatt a járási főszolgabírák, községi elöljáróságok, sőt állami hivatalok is érdeklődtek, mikor áll be az a helyzet, hogy székhelyüket elhagyhatják. Az állami hivatalok vezetőit általánosságban az alispán tájékoztatta és részletes utasítások végett a szakminiszterekhez irányította, a közigazgatási tisztviselőkkel és alkalmazottakkal pedig közölte, hogy a hatóságok vezetői cs szűkebb törzskaruk a hadműveleti kormánybiztos úrtól vett utasítás értelmében székhelyüket csak akkor hagyhatják el, ha a várost vagy községet az ellenséges 287