Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: Üzemmérnöknők helytállása az agrárgazdasági ágazatban

számuk nem ismerte kellően a mezőgazdaság életét, az itt folyó munkát, a várható nehézségeket. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ,,megfelel-e jelenlegi munkaköre pályakezdéskori elképzeléseinek?" - a következő (mint általában, nagyon őszinte) válaszokkal reagáltak: Vélemény: Igen Körülbelül Nem Összesen % 32 42 26 100 A pályakép reális kialakulása egyharmadánál esik egybe a saját munkahelyi tapasztalataival. Ismét módunk van más vonatkozású adatokkal is egyeztetni ezt a figyelemreméltó megnyilvánulást. Fentebb elemeztük a szülők foglalkozását, a családi kör motiváló hatását. Nos, 31 százalékuknak dolgozik, vagy dolgozott az apja a mezőgazdaságban. (26% aktív, 1$% nyugdíjas.) Csaknem ugyanilyen arányban találták azt a mezőgazdaságban, amire számítottak. Szerencsés körülmény, hogy a nagyobbik tömb (42%) ha nem is egészen így képzelte el leendő munkáját, munkahelyét, nem érez kifejezett csalódást. A szakképzés és a szakmai gyakorlatok hatására megszokja, többségük meg is szereti, életcéljának tekinti a mezőgazdaság szolgálatát. Sokkal problematikusabb annak a 26 százaléknyi nőnek a helyzete, aki csaknem idegenül áll a pályakezdés mezsgyéjén. Ennél a kategóriánál sem árt visszatekinteni a szülők foglalkozására (15% nem mg. nyugdíjas, 18% az iparban dolgozik, 12% alkalmazott). Bizonyára az utóbbi kategóriából kerül ki azoknak a száma, akik nem látnak perspektívát maguk szániára a mezőgazdaságban. Tíz százalékra tehető a pályát elhagyni kívánók aránya. Amikor ugyanis azt kérdeztük: ,,Mire számít, milyen jellegű munkakörben és beosztásban dolgozik majd tíz év múlva"? - a jelenlegi munkájukhoz viszonyítva bizonyos arányeltolódás szűrhető ki a válaszokból: Munkaterület: Primer Szekunder Tercier Más Összesen - jelenleg, % 50 24 20 6 100 - tíz év múlva, % 46 28 16 10 100 A jelenlegihez viszonyítva tehát csökken a primer és a tercier munkaterületeken dolgozni kívánók száma: összesen 8 százalékkal. Növekszik viszont a szekunder állományba kerülni óhajtók aránya. Talán éppen azzal a 4 százalékkal, amennyivel a primer munkaterület száma csökken. Ezen belül is elsősorban a szakoktatás és a tudományos munka felé orientálódnak. A mezőgazdasági ágazaton kívül „más" területen dolgozni kívánók számát a tercier munkaterületről átáramlók képezik. Nem túlságosan sok női szakember kiesését jelenti ez (a mi esetünkben kb. 15-20 fő), de mégis veszteségnek kell tekintenünk esetleges kiválásukat. (Bizonyára közrejátszik eltávozási szándékuk kialakulásában a'lakáshelyzet, bérezés, beosztás, előmenetel, vagy egyéb (személyes jellegű tényező). Arról is^kikértiik véleményüket, hogyan, milyen intézkedésekkel látnák megszüntethetőnek a túl gyakori (főleg az 1-2 évi) munkahelyi'áltoztatást? A 16 részkérdés közül - a megjelölés nagyságrendjében - a következő 6 vélemény kapta a legtöbb szavazatot: 1. A képzettség, szorgalom, képességek szerinti érvényesülés biztosítása; 2. perspektíva lehetősége, nyújtása; 3. anyagi ösztönzés, igazságos, differenciált bérezés; 4. lakáshelyzet javítása; 5. kulturális, szociális ellátás javítása; 6. a főiskolán a hivatásra nevelés fokozása; felkészíteni az emberi kapcsolatok kiépítésére, az ismeretek átadásának célszerű módjára. Mint látható, az erkölcsi (1.) és szakmai (2.) tényezők megelőzik az anyagiakat. A munka szerinti „igazságos" bérezést 3. helyen említik. Anyagiassággal tehát igazán nem lehet vádolni az üzemmérnöknőket. A szociális igények (4-5.) támasztása életszínvonal-politikánk természetes következménye. A 6. helyen szintén igen fontos tényező szerepel. Azt kívánják a Főiskolától, hogy fokozza a hivatásra255