Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: Üzemmérnöknők helytállása az agrárgazdasági ágazatban

Az arány - egyéb körülményeket is mérlegelve - nem rossz. Lényegében 40 százalékuk közép- vagy felsőszintű vezetői megbízást kapott. A nagyobbik hányad (54%) beosztotti munkaköre a kevés szakmai gyakorlattal magyarázható. (Pl. 25 évesnél nem idősebb az interjúalanyok 32 %-a.) Egyébként sem valószínű, hogy a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelménynek a fenti százaléknál lényegesen nagyobb arányban megfelelnének. Az üzemmérnöknők helytállásával kapcsolatos vizsgálódásunk során azt a gondolatkört is érintenünk kell, hogyan került kapcsolatba munkahelyével? (2i-22k) A felmért női szakemberek 20 százalékának volt csak kapcsolata (tájékozottsága) munkábalépése előtt munkahelyével; 80 százalékának nem. Tehát nem is ismerhette az ottani körülményeket, leendő munkakörének színhelyét. Érdeklődéssel figyelhetjük a válaszokat a kapcsolat felvételének módjáról: - Társadalmi ösztöndíj által 6% Összesen - munkahelyi pályázattal 28% - munkahelye hívta 20% 54% - saját kezdeményezésére, kérésére 36% - egyéb módon (közvetett úton) 10% 46% Összesen 100% A végzettek 54 százalékának munkaviszony-létesítését tehát a munkahelyek kezdeményeztek. Ez kétségtelenül az irántuk megnyilvánuló igényt tükrözi. Elég jelentős hányaduknak (46 %) kellett azonban „kilincselni" elhelyezkedésük érdekében. A végző hallgatók elhelyezésénél sajnos olykor tapasztalható, hogy a munkahelyek némelyikén még mindig el a kedvezőtlen előítélet. (Előfordul, hogyha női pályázót kapnak hirtelen „átszervezik" az állást és visszaküldik a pályázatot.) Vagyis korántsem a szakembertelítettség az oka a női üzemmérnökök bizonyos hányada elhelyezkedési nehézségének. A pálya megszeretésérc, az elégedettség vagy elégedetlenség kialakulására jelentős hatással van az első munkahely (28-3ik). A kezdő szakembereknek (nőknek) a pályához való kötődés tekintetében az elsőmunkahely meghatározó szerepét a megkérdezettek g6 százaléka egybehangzóan állítja. Arranézve pedig, hogy hol jobb kezdeni? - 62 százalékuk a termelő üzemet ajánlja. (34% az állami gazdaságot, 28% a mg. termelőszövetkezetet.) Mindössze a további 28 százalék híve a szekunder vagy tercier munkaterületen való kezdésnek. Valószínűleg azok, akik jelenleg is ott dolgoznak. A munkahelyi stabilizálódás szempontjából a női agrárszakemberek elsődlegesnek tartják a jó vezető (vezetés) személyét (50%), igen sokan a jó üzem, jó termelési eredmények, munkasikerek meglétére szavaznak (44%). Csupán 6 százalék nyilatkozott az „egyéb" tényezők elsődlegessége mellett. Többségük a jó üzem és jó vezető egybeesését szükségesnek, csaknem természetesnek tartja. A munkahelyváltoztatás gyakorisága nyilvánvalóan befolyásolja a munkahelyi beosztás (vezetési megbízatás) és a bérezés alakulását (17k). A mobilitás konkrét helyzete a következő: Munkahelyváltozás/ szolg. évek száma: 12345678 9-től Összesen % 44 18 15 7 4 4 6 2 o 100 Feltűnően sok szakképzett nő változtat munkahelyet egy év után (44%). Még a 2-3 év múlva történő elvándorlás sem csekély (18-15%). Megnyugtatóbb munkahelyi stabilizálódás 3 év eltelte után kezdődik (lecsökken 4-5 %-ra a mobilitás.) Nyolc, vagy több évig egyhelyen való munkálkodásnál már csak elvétve találunk mozgást. Ebből a helyzetképből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy már a legelső évben, években meg kell teremteni a munkahelyhez való kötődés feltételeit. Ezt kölcsönös érdekek kívánják; népgazdasági vonatkozásban sem közömbös. A szakképzett nők kezdeti gyakori munkahelyváltoztatása részben azzal függ össze, hogy tekintélyes 254