Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

Kcso kutyám! mit csináltál ? Hű gazdádtól elpártoltál? Talán mástól kaptál koncot, oda zsebed azért vonzott? Mars ki kese, mars! (Kivo keso, ki!) Hej! Lám keso, rosszul tetted, nálunk megvolt becsületed, kormánypárton már azóta fel is vettek ebadóra. Mars ki kese, mars! (Kivo keso, ki!) A mi pártunk - igaz - szegény, nem dobhatott zsíros „lepényt", de azért az rossz csere vót, most fizethetsz kutyaadót. Mars ki kese, mars! (Kivo keso, ki!) Ez a csípős kortesnóta annyira csúffá tette a község előtt Lepény Pál uramat, hogy haláláig el nem felejtette. EGYHÁZI ÉLET 11. Nem szívesen. Korén Pál a csabai evangélikus gyülekezet lelkésze (élt 1845-1921) házról házra járva adományokat gyűjtött árvaházra. Betérve egy vagyonos gazda portájára, ismertette jövetele célját s akkor a következő párbeszéd alakult ki közöttük. Korén: Aztán mennyit gondol adni? Gazda: Adok 50 koronát. Korén: Az egy ilyen módos gazdától kevés. Adjon többet! Gazda: Többet nem adhatok. Nemrég vásároltam egy rögöcskét (enu hrudku, értsd: 14 hold földet), nagyon kiköltekeztem. Korén: Mégis legalább százat adjon! Gazda: Annyit nem, de ötvenet szívesen. Korén: Tudja mit? Hát adjon ötvenet szívesen, ötvenet meg nem szívesen, így aztán meglesz a száz! 12. Kántori tiszteletdíj. A volt Kisgazda Székház, jelenleg a Megyei Művelődési Központ helyén valamikor egy alacsony épület állott, Filippínyi Albert „Az Iparoshoz" címzett vendéglője. Jó bort mértek benne. Csarejs tanító a törzsvendége volt, hiszen csaknem szemközt lakott a kocsmával. Oda jártak egykori pajtásai, iskolatársai is, így Araczki (Szivarkás), Holecz (Libent) és Adamik lakatos (Földvári u.) Egy nyáron nagy szárazság volt, hetek óta semmi eső, még harmat sem. Azt mondja Araczki Csajersnek: - Hallod! igazán orgonálhatnál már egy esőért való éneket. (Szokásban volt esőért énekelni, imádkozni az istentiszteleteken.) - Lehet, akár már holnap reggel is - válaszolta Csarejs. De azt megmondom, ha lesz eső, mindegyikőtök ad nekem egy-egy szál vastagkolbászt. - Megadjuk! Másnap valóban énekeltek a kistemplomi reggeli áhítaton esőért való éneket. Déltájban irtózatos zápor kerekedett, ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Csarejs már kora délután ott volt a kocsmában, ahová egymás után megérkeztek az esőrendelő cimborák is, és mindegyikük becsületesen elhozta az előre kialkudott tiszteletdíjat, a vastagkolbászt is. 13. telefon és a harangozó. A csabai evangélikus egyház harangozói egyúttal városi tűzőrök is voltak, akik a kistemplom tornyából vigyáztak a lakosság biztonságára. Amikor a város a toronyba is bevezettette a telefont, hogy a harangozok annak segítségével riaszthassák a tűzoltóságot, mindjárt másnap S. úr a községházáról telefonon felhívta a szolgálatban levő Hrasko harangozót. -Jó reggelt, Hrasko! Hallja, hogy mit beszélek? 225