Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Diáknyelv és argó. Egy kisregény nyelvi tanulságai

c) A kisregény diákjainak nyelvét nézve kevés az eredeti nyelvi megoldás, annál több az erőltetett, nyegle „beköpés", poén-mondat. A házi biriit ad, kitört a béke, ez az én papírformám, egy ház omlott össze benne stb. kifejezések érdekesek, eredetiek szemléletben, nézőpontjukban egyaránt. Ezek száma azonban kevés, annál több az erőltetett, hatástalan összetétel, szerkezet. Többségük megszületik és elvész, mint a filmekben, mert sem közlő szerepük, sem hangulati értékük nincs. Az anyapingvin, átlag falván, köpőfesztivál, műtej, nagyvadak ,vezetők', radírország, szeplőtulajdonos, tudáspiac stb. többnyire egyszeri használatúak, rövid életűek, mint azok az összetételek is - ezekről szóltunk már -, amelyeknek egyik tagja idegen szó. Nagyotmondás, bölfíolés közben kerülnek elő ezek a beköpések. A kisregény főszereplőjejói érzékelteti ezt a helyzetet: „Látom, veszik a lapot, itt az ideje, hogy bővítsem vevőköröm. Elengedek egy-két albérleti marhaságot..." A személyes indítékok, a sajátos szemlélet segíti az ilyen helyzetek létrejöttét is. A sajátos helyzet pedig sajátos látásmódot szül, sajátos nyelvi formákat is hozzá. Az egyik diák szavaival: „nem díjazom a higgadt szöveget, kerülöm a kötött formákat, rühellem az előregyártott szerkezeteket..." Kevésbé hatásos beszédükben az ugyancsak kedvelt túlfokozás is. A köznyelvben ritkák, szokatlanok, köreikben pedig - legalábbis a kisregény ezt sugallja - szokványosak, de ritkán hatásosak. Az állati érdekes, marhán előkelő, marha nagy, szívdöglesztően reménytelen, eszméletlenül modern, frankón mocskos, stb. szerkezetek első tagja lényegében nem fokoz, így fölösleges töltelékszó csupán. Az eredetiséget más oldalról vizsgálva semjutunk jobb eredményre. Pedig sok minden, ami furcsa, ott van a diákok szókincsében is (a jelen csoport a valóságban is). A szórövidítések, szócsonkítások („az édeskés becézésnek ez a modora"

9), a köznyelvben is terjednek, az érzékeny diáknyelv szintén felszívja őket. Ezekben van ugyan némi játékosság, nem elrettentő esetek, burjánzásuk azonban nem kívánatos. A fagyi, herfli, mini, randi, pulcsi, prémcsi, hiszti, laszti, másrészt a Jugó, frigó, levlap, Olaszba, reptér, tulaj nem is eredeti, nem is stílusértékű különös ebben a nyelvi rétegben. Az eredetieskedésnek azonban vannak irtandó vadhajtásai. Ezek egy része megfertőzte már a diákok nyelvét is. Tény, hogy egy külső, szűk réteg gondolkodásával, magatartásával rokon nyegleség, cinizmus, tiszteletlenség beszüremlett már a diákok egy részének nyelvébe is. A nyelvi jelek társadalmi problémára mutatnak. A kisregény túl sok példát is hoz rá. Nem mindegy, hogy az credetieskedésből csak háryjánoskodás vagy tiszteletlenség lesz-e végül. Az ilyen mondatok: „... figyelem a világot, s amire eddig rájöttem: növekszik a sertésállomány"; „Nyilatkozatom rövid, szektát alapítok"; „Kutatócsoportot szervezek, szeretnék közös megegyezésre jutni a két nem között" stb. nem mondanak ugyan semmi értelmeset, de tartalmilag lényegében közömbösek. Adott helyzetben, egyszer-egyszer jók lehetnek, de mint minden üres beszédé, nagyotmondásé, ezek sorsa is az elhullás. Más: a kisregény ötödik részletében például n egymást követő mondatban hétszer fordul elő, hogy ,,röhög". Szembetűnő, de nem hatásos. Az előzőekhez hasonlóan sem az írásjelek, sem az intonáció nem teszi hatásossá ezeket a mondatokat: Szép ügy; Szép mesterség; Szép tudomány; Nagy érzés; Nem nagy revü; Nagy divat stb. így egymás után sorjázva közhelyekké lesznek, közlő szerepük nincs. Erősen negatív hatásúak azok a mondatok, amelyeket nem egy argó, egy idegen szó, egy agyonhasznált kifejezés egyedit, hanem sértő tiszteletlenség vagy bántó nagyképűség. Az idősebbekkel, a társadalmilag elfogadott értékekkel szembeni kézlegyintés, fintor minden esetben ilyen, mert nem egyszerűen a más megközelítés, az egyéni vélemény tükröződik bennük. Cinizmus van az ilyen megjegyzések mögött: „állítólag trógcrolásért kapta vagyis melózott"; „az öreggel a kapuban találkoztunk, éppen vitték" (meghalt); „Egyáltalán rá190