Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Diáknyelv és argó. Egy kisregény nyelvi tanulságai

A fiatalok nyelvében előforduló tolvajnyelvi elemeket ismeri a szakirodalom: sok megfigyelés szolgáltat adalékokat természetrajzukhoz is. A legutóbbi összefoglaló munkák közül főleg a Mai magyar nyelvünk című tanulmánykötet és Kovalovszky Miklós már idézett munkája foglalkozik clemzően a fiatalok nyelvi sajátságaival. Dolgozatomban Kerekes Imre kisregénye alapján vizsgálom a diákok nyelvében is előforduló tolvajnyelvi szavak etimológiáját és hatását. a) A tolvajnyelvi szavak egy nagyobb hányada ma is jelentésváltozással keletkezik. A tolvajnyelvi szóalkotásnak - úgy látszik - ez az egyik legelevenebb módja. A jelentésváltozással keletkezett tolvajnyelvi szavak többsége előfordul a diáknyelvben is (baba, bepörgött, bírom, bőr, díjaz, eteti, elköpi, jej, gázos, leesik valami, leápol, lekopik, léceik, megjúj, menő, meredek, nyomott, öreglány, pipi, sóder, süket, szerelés, szöveg, szúr (engem), tag stb.). A jelentésváltozással keletkezett szavak a köznyelvvel ellentétben - színtelenebbé teszik a nyelvet, mivel egy-egy nevet egyoldalúan sok jelentéssel terhelnek meg. Az ,,öreg" például a kisregény tanúsága szerint ,az apám', ,a Livi papája',,a Weiss papája' stb. jelentésben egyformán előfordul, mivel azonban bárki apjára, minden bácsira vonatkoztatva használható, alkalmazásának így nincsennek korlátai. A „fej" előfordul .egyéniség', .politikai, szakmai tekintély', ,vezető',,köztiszteletben álló személy'jelentésben, de újabban a diáknyelvben ,hangadó'jelentésben is. (Ez utóbbi jelentés új irányból terheli a köznyelvi nevet.) A ,,baba" is jelenthet lányt, nőismerőst, jelentheti azt a nőt, akivel egy férfi együtt jár, de ugyanúgy valakinek a lányát stb. Míg tehát a jelentésváltozások a köznyelvben az új fogalmak névvel való ellátásának eszközei, a gyarapítás lehetőségét hordozzák, a tolvajnyelvi jelentésváltozások a nyelv színtelencdését, szegényedését hozzák. A tolvajnyelvi jelentésváltozások egy része - a köznyelviekhez hasonlóan - hasonlóságon alapul (bagó, léceik, vastag ,sok pénze van', szerelés stb.), a példák másik részében azonban a névátvitel önkényes, eredőkhöz nehezen köthető (alma, pipa, sóder, tinta stb.). A szakmák zsargonjai is ösztönzik a tolvajnyelvi jelentésváltozásokat. A tolvajnyelv nem választékos, nem érdekli a nevek köznyelvi hangulata, eredeti jelentése. A díjaz, megjúj (lásd a bűvészmutatványokban), a lekopik stb. hangulatilag semleges nevek; a gázos, a megjátssza magát, a csövez már kevésbé, a lepra (jelzőként), vagy az idegen eredetű trógerol (a kisregénybeli jelentése: ,cipekedik, dolgozik') hangulati hatása azonban kellemetlen, meghökkentő. Persze, nem az eredetisége miatt! A tolvajnyelvi használatban a szavak eredeti durva hangulati tartalma is változhat

8, erre azonban a kisregény szóanyagában nincs példa. A jelentésváltozások sajátos formája, amikor a változást a hagyományostól eltérő igekötő-használat is jelzi. Az igekötő ezekben a példákban eredeti jelentését elveszíti. A köznyelvi megfürdött igével szemben a tolvajnyelvi lefürdött ige jelentése elszakadt az eredetitől (.megjárta, ráfizetett'). Sajátos funkcióját az igekötő is elveszítette, nem utal a befelé hatolás tényére, az irányulásra (lásd még: becsavarodott, /«'pörög stb.). Megint más esetekben a jelentésváltozást az igevonzat megváltozása is jelzi (közny. begurul valami valahová, tolv. begurul valaki valamiért; (el)hanyagol valamit, tolv. elhanyagol valakit; kiszúr valaki valamit, tolv. kiszúr (szúr) valaki valakit; lelép valaki valamiről, tolv. lelép valaki valakitől; leszáll valaki valamiről, tolv. leszáll valaki valakiről stb.). Néhány igekötőt - bár a köznyelvihez hasonló módosító szerepük nincs - a tolvajnyelvi' jelentésváltozások erősen megterhelnek (be-: becsavarodnak, /«'fürdött, begurultak, bepörgött, betintáznak, bevágódnak; ki-: k/borít, /e/szúrja; le-: /eápoltak, /ecsurognak, /ekopunk,, le lépek, /elombozódott, /erobbant stb.). Az igekötők tulajdonképpen e szavak unos-untalan használatától terhelődnek meg, nem a nagyszámú származék miatt. A köznyelvi és a tolvajnyelvi együttélése egyébként sem egyértelműen a köznyelvit erősíti.