Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Diáknyelv és argó. Egy kisregény nyelvi tanulságai

Diáknyelv és argó (Egy kisregény nyelvi tanulságai) ZILAHI LAJOS i. A Békés megyei Népújság 1976 nyarán

1 húsz fejezetben közölte Kerekes Imre Egy vakáció története című kisregényét. Visszhangjáról nem tudok, én magam főleg nyelvi anyaga miatt olvastam érdeklődéssel. A kisregény vakációzó diákjai parkbeli klubjukban ütik el a napokat, az estéket: dumálnak, elengednek egy-két „albérleti marhaságot", ijesztgetik egymást a közelgő szeptemberrel. A diákok bemutatása, gondolkodásuk, ötleteik, nyelvük, gyakran magukra erőszakolt háryjánoskodásuk, cinizmusuk leírásával vált hatásossá. (Azt nem állítom, hogy pontossá!) A munkáról, az iskoláról, a felnőttekről elhangzó véleményük csak néhány esetben rokonszenves, igaz, ők maguk a 16-18 éves diákoknak csak egy csoportját képviselik: a gyengén tanuló, a család által nem ellenőrzött diákokét. A kisregény végül is vegyes érzéseket hagyott bennem. Tetszett, mert szókincséből a diákok nyelvében is meglévő argó, tolvajnyelvi szókincs jól tanulmányozható. De az is igaz, hogy ez a nyelv, ez a magatartás, ez a gondolkodás mégsem szépirodalomba való! A nyelvi anyagra vonatkozóan is az a véleményem, hogy jóllehet, a kisregényben használt valamenynyi alakot ismeri a diáknyelv, a kisregénybeli nyelvi sűrítmény mégsem a valóságot tükrözi. Az argók, a tolvajnyelvből ismert nyelvi klisék kisregénybeli gyakorisága eltorzítja a valóságot, a fiatalok ezen rétegének nyelvtípusát. A kisregény - argó és tolvajnyelvi szógyűjteményével-azt sugallja, hogy a diákok körében a nyelvi demokratizálódás nem a kívánt irányú, hogy a tolvajnyelv erősebben teríti a diákok nyelvét, mint a köznyelv. Pedig ez nem így van. Akkor sem, ha szélesebb réteg, a fiatalok nagyobb csoportjának nyelvtípusát nézzük is. Kerekes Imre könnyed stílusát, szépírói erényeit is rontja ilyen tömegben ez a szóanyag. A fiatalok életét, munkáját, fejlődésük lehetőségeit ma nálunk a társadalom figyelme kíséri. Magatartásukat, gondolkodásukat, értékrendjüket egyformán józan mértéktartással ítéli meg a társadalom. A felnőttek megértése és kritikája is szorítás a fiataloknak, akiknek többsége munkájával, demokratikus gondolkozásával, természetességével, közvetlenségével rászolgál a bizalomra. Senki sem bántja őket azért, ami csak a fiatalok sajátja: vonzódásuk, zenéjük, hajviseletük, nyelvük is korosztályuk belügye.

2 Abban a folyamatban, amelyben egyre jobban kitárul előttük a világ, sokat változnak maguk is: kinövik ritmusos, zajos zenéjüket, nyelvük gyorsan változó szó- és kifejezésanyagát stb. Fejlődésük irányítása ezért közügy. A társadalom felelőssége abban van, hogy a fiatalok törekvéseiben, megnyilatkozásaiban egyensúlyban legyen a kötelező és tőlük elfogadható lehetséges. Ami múlékony náluk, az személyiségük fejlődésére nem veszélyes (nyelvük fejlődésére sem), baj abból lehet, ha eredetiségük túlzások táptalaja lesz, ha természetes demokratizmusuk fölényes életszemléletbe csap át, ha játékos kedvük tiszteletlenségben, durvaságban jelenik meg. Nyelvük is ezért mond sokat korosztályukról. A fiatalok nyelvének megfigyelése több okból is tanulságos: témánk szempontjából fő186