Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Dezső: A Várkonyi-féle agrárszocialista mozgalom költészete
A Várkonyi-féle agrárszocialista mozgalom költészete NAGY DEZSŐ A Békési Élet korábbi számaiban már bemutattuk a viharsarki agrárszocialista mozgalmak két jelentős irányzatának: az Áchim-féle parasztmozgalomnak 1 és a Mezőfi vezette USZPnck 2 a költészetét. Elsőként kellett volna szólnunk a legkorábbiról: Várkonyi István Független Szocialista Pártjának költészetéről. Ezt a hiányt pótolja ez a dolgozat. A Várkonyi-mozgalom ezer szállal kötődött Békés megyéhez. A múlt század utolsó és e század első éveiben ugyanis ez a megye volt politikai szervezkedésének fő fészke. Ugyanynyira, hogy a ceglédi származású Várkonyi itt kísérelte meg kétszer is, hogy bejusson a képviselőházba. Előbb 1901-ben Gyomán, majd 1906-ban Endrődön lépett fel, s pártja olyan erős volt, hogy mindkét helyen - ezek történelmi tények - csak csalással tudták elütni a mandátumtól. Fontos kötelességünk rávilágítani a századforduló agrárszocialista költészetének erre a ma már alig ismert ágára. Korai feledésbe merülésének egyedüli kizárólagos oka a történelmi viszonyok kedvezőtlen alakulása volt. Az akadályozta meg, hogy a különben szépen induló és gyorsan fejlődő, a szegény parasztság tömegeit összefogó mozgalom hosszabb életű legyen. Természetes, hogy a korán kimúlt mozgalom költészetét is hamar halálra ítélte az idő. A daloknak nem volt lehetőségük arra, hogy térben és időben terjeszkedjenek. Nem mentek át, mint a többi népdal, a társadalmi-közösségi csiszolódás tisztító tüzén. Nem alakítgatta, nem formálgatta, nem csiszolta nyclvileg-formailag tökéletesre a nép. Nem váltak igazi kollektív termékekké. Eredeti, nyers formájukban maradtak ránk, nincs egyiknek sem variánsa. Szerzőik munkás-parasztemberek voltak, nem hivatásos költők. Úgy szerezték dalaikat, mint a régi költők, históriás énckszerzők: írás közben énekclgették-dúdolgatták a formát biztosító népdalt vagy műdalt. Mert még ilyen megoldásokra is találunk példákat köztük, mintegy igazolásul a műdalok századvégi közkedveltségére, térhódítására. így cselekedték ezt mások is, mint például a magyar szocialisztikus líra előfutáraként ismert Bodrogi Zsigmond, a Népszava közkedvelt dalköltője. A Várkonyi-mozgalom költészete nemcsak helytörténeti érdekeltségű. Több annál. Benne az elnyomott nép szólal meg egyetemes mondanivalójának hangot adva, jövőbe vetett hitének, magabiztos reményének megvallásával, a mozgalom lcgyőzhctctlenségének tudatával. Jól érezte meg Várkonyi, mit jelentenek ezek a dalok a mozgalom számára. Tudta, hogy a nyers formában, javítás nélkül közreadott versikék a maguk radikális hangvételükkel jól edzik a nép elszánt akaratát, erőteljesen fokozzák forradalmiságát. Tudta, hogy közlésük újabb és újabb embereket késztetnek őszinte vallomásra. Törvényszerű, hogy kellő irányítás nélkül menthetetlenül az anarchia felé kellett eltolódnia ennek a költészetnek. A fiatal mozgalomnak azonban, amely tömegekre kívánt hatni, 175
