Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Dezső: A Várkonyi-féle agrárszocialista mozgalom költészete

amely a sivár viszonyok között élő földmunkás-parasztság nagy nyomorát erőteljes hangon kívánta dokumentálni, nem ártott. Sőt. Bizalmat keltett a mozgalom iránt. Hatott bátorságával, igazmondó akaratával. A mozgalom vezére: Várkonyi István

3, aki különböző ügyletek révén bizonyos vagyonhoz jutott, nem feledte el fiatalkora osztályosait. 1889-ben Budapesten belépett az Altalános Munkáspártba. Autodidakta módon művelte magát, mint abban a korban minden munkásvezér. 1896-ban még az SZDP vezetőségébe is beválasztották. Akkor fordult szembe a párttal, amikor azt látta, hogy az SZDP opportunista vezérkara egyre halogatja a forradalmi agrárproletár-tömegek szervezését. Ekkor a ceglédi és az orosházi agrárszocialistákra támaszkodva megalakította a Független Szocialista Pártot.

4 Ezzel pártszakadás következett be, s az SZDP és a Várkonyi-félc frakció külön utakon járt egészen a Várkonyi mozgalom lehanyatlásáig: 1907-ig. 1900-ban Mezőfi, majd 1906-ban Áchim vezetése alatt újabb agrárszocialista pártok létesültek, még tovább bomlasztva azt az egységet, amelynek egyetlen járható útja a munkásparaszt szövetség lett volna. Az agrárszocialista mozgalmakkal foglalkozó szakmunkák mindegyike kiemeli, hogy a Várkonyi-féle mozgalomnak igen gazdag népköltészete volt. Kutatásaink során mi is gazdag, sokrétű anyagot gyűjtöttünk össze. Dolgozatunkban ebből mindössze néhány példát idézhetünk. A mozgalom költészetének fő forrása és publikálási lehetősége a Földmívelő című lap volt, amelyet Várkonyi kezdetben együtt szerkesztett Csizmadia Sándorral. O azonban hamarosan elpártolt tőle, és gatyában, kendős kötényben, rámás csizmában Pestre költözött a Népszava szerkesztőségébe. Várkonyi aztán a későbbiek során több literátus szerkesztővel próbálkozott, de a lap fő irányvonalát, ambivalens ideológiáját mindig az ő írásai szabták meg, hol elvi cikkek, hol szerkesztőségi üzenetek formájában. Tág teret adott lapjában a mozgalomban kitermelődő rigmus-, vers- és dalköltészctnek is. így lett a földmunkások igazi harci, forradalmi fóruma, agitációs eszköze a Földmívelő. Népszerűségét később is csak Mezőfi Szabad Szó-ja és Áchim Paraszt Újság-ja közelítette meg. Elévülhetetlen érdeme Várkonyinak, hogy fáradhatatlan és szívós agitációja segítségével szinte az egész ország agrárproletárjait mozgósította eszméi mellett, sőt a nemzetiségeket is bevonta a szervezkedésbe. A szlovákok és szerbek részére anyanyelvükön írt lapokat adott ki, de a románok között végzett agitációja sem maradt hatástalan. Önkéntes agitátorai bejárták az egész országot, és szóval, verssel, dallal élesztgették a forradalmi hangulatot. A rendőri jelentések szerint a várkonyisták nappal mezőgazdasági munkájukat végezték, az éjszakát pedig eszméik terjesztésére használták. Titkos gyűléseiket is éjjelenként tartották valamelyik meghitt emberük lakásán, lehetőleg félreeső helyen. Ezeken határoztak. A kívülállókkal szemben bizalmatlanok voltak. Nem voltak közlékenyek. Legnagyobb bűnnek az árulást tartották. Az árulók felett ítéletet tartottak. A kijelölt bírák súlyosan, rendszerint „élethossziglan tartó súlyos rabságra" ítélték a bűnösöket. Az ítéleteket ugyan nem hajtották végre, de vezérükkel: Várkonyival levélben közölték. Többen úgy vélték, hogy Rudolf trónörökös él, és hogy ő a védnökük, s szavainak Várkonyi a közvetítője. Erről „egész legendák" forogtak a nép száján, ahogy számos ponyvafüzet igazolja. A szabolcsi várkonyisták meg voltak győződve, hogy Várkonyi őfelsége akaratából és beleegyezésével tevékenykedik. A robot és az uzsoramunka eltörlését kívánták, s a nagybirtokok felosztását sürgették. Esküt is tettek Várkonyi zászlaja alá sorakozva, vagy ahogy ők mondták: „Isten segedelmével összeesküdtek". Egyes adatközlők szerint „láncban és lakat alatt". 176