Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve

A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS ALAPELVE A SZOCIALIZMUSBAN Ha a demokrácia lényeget meg akarjuk közelíteni, nem hanyagolhatjuk el azt a sokoldalú kapcsolatot, összefüggést, mely az uralkodó osztály és más osztályok, rétegek viszonyát jellemzi. Az antagonisztikus viszonyok között a demokrácia szélesedésének az osztályviszonyok nemcsak korlátait, hanem határait is jelentik. A társadalmi viszonyok, a társadalmi munkamegosztás viszonyai a hatalomba bevontak körének szűkítésére hatnak, a demokrácia szélesítése ellen. Ezzel szemben a szocialista demokrácia a munkásosztály harcainak eredményeként az egész nép demokráciájává válik. Ebben a folyamatban a társadalom irányításának objektuma és szubjektuma egybeesik, nem válik el egymástól. Az objektum és szubjektum egysége nem a folyamat kezdete, hanem eredménye. A szocialista demokrácia kialakulása, fejlődése elválaszthatatlan a szocialista társadalom megteremtéséért folyó harctól. A proletariátus harca az osztályok megszüntetésének útja. Az osztályok megszűnése egyben a demokrácia kiszélesítésének korlátait is megszünteti. Egyet jelent e korlátok megszűnésével. Addig, amíg minden osztálytársadalomban a társadalmi munkamegosztás alapelve az adott osztályviszonyok érvényesítése volt, a szocializmusban ez az alapelv már az adott osztályviszonyoknak nem megőrzése, hanem megváltoztatása. Ez az elv már érvényesül a proletariátusnak a burzsoázia elleni osztályharcának kezdetein, az első politikai harcokban is. Marx zseniális társadalmi felfedezésének lényegét ebben tárhatjuk fel: az osztályharc szükségszerűen elvezet a proletariátus diktatúrájához (a többség diktatúrájához - a demokrácia kiszélesítéséhez), a proletariátus diktatúrája pedig az osztályok, a diktatúra megszűnéséhez. A szocialista demokrácia első megnyilvánulása a proletariátus osztállyá szerveződése. Abban a folyamatban, amelyben a munkásságban osztálymérctekben tudatosodnak érdekei, az osztályon belül kialakulnak a csak proletariátusra jellemző munkamegosztás formái, az c formákra jellemző tartalommal. A munkásosztály érdekei, mint az egyetemes emberi érdeket sűrítő, egybeolvasztó, megfogalmazó érdekek viszonylag könnyen érzékelhetők. Ezeknek az érdekeknek a szolgálatára, érvényesítésére létrejönnek az osztály tudatosságát erősítő és kifejező intézményei, szervezetei, az élcsapat szerepét, felelősségét mind következetesebben vállaló proletárpártok. A proletáriátus osztállyá szerveződése forradalmi élcsapata létrejöttével fejeződik be. Az élcsapat és a munkásosztály tömegei között kialakuló munkamegosztás a szocialista demokrácia leginkább megragadható megnyilvánulása először. Nyilvánvalóvá válik, hogy az élcsapat csak akkor töltheti be feladatát, ha az osztály egészének érdekeit képes megfogalmazni, az osztály alapvető érdekeinek veti alá egész tevékenységét. A problémának azonban ez csupán az egyik oldala. A burzsoázia és a proletariátus nagy történelmi összecsapásai nemcsak az élcsapat, hanem az osztály számára is fontos tapasztalaI tokát jelentenek. A szervezettség mindinkább nemcsak a termelő tevékenységben, hanem a ' politikai tevékenységben is osztályméretekben jellemzi a munkásságot. A munkásosztály osztályszervezeteiben alakítja ki először a szocialista demokráciát, mint a munkamegosztást meghatározó alapelvet. Viszonylag nem hosszú történelmi korszakot jelent ez a munkásság történetében. Első osztályszervezeteit már jellemzi ez az elv. A Kommunisták Szövetsége, az I. Internacionálé tevékenységének Marx által sugalmazott elveiben 165