Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve

hogy a szocialista demokrácia feltételezi a társadalom meghatározott viszonyait és az ezeket a viszonyokat meghatározó magas szintű termelőerőket. Más szóval ez azt jelenti, hogy az egész társadalmat átfogó demokrácia a társadalom valamennyi tagjának a bevonása a társadalom irányításába, a „hatalom gyakorlásába" csak a bőség szintjén valósítható meg. A bőség alapvető feltételei: a magas szintű emberi tapasztalatok, a termékek bőségét biztosító termelőerők már a kapitalizmus körülményei között is kialakulhatnak. Ezek a termelőerők azonban a kapitalizmus körülményei, emberi viszonyai miatt nem válhatnak az alapvető emberi szükségletek társadalmi méretű, magas szintű kielégítésének feltételeivé. Elsősorban azért nem, mert a társadalmi antagonizmus talaján az osztályérdekek ellentétesen fogalmazódnak meg. A kapitalizmusban a társadalmi munkamegosztásban poláris elhatárolódás van. A tőkések egyre szűkebb csoportjai határozzák meg alapvetően a társadalmi folyamatokat. A társadalom irányítása ennek a kisebbségnek a kiváltsága gazdasági uralma alapján. Hiába a politikai szféra széles demokratizmusa is. Bármelyik állampolgár élhet alapvető politikai jogaival. De a gazdaság kérdéseibe nem szólhat bele. Tőle függetlenül háborút folytathatnak, élénkíthetik a világ különböző tűzfészkeit, mert a „fogyasztói társadalomban azt kell fogyasztani, amit termelnek. Ha a világot lángra lobbantó fegyvereket termelnek, akkor azokat kell „hasznosítani"... A szocialista forradalom a társadalmi munkamegosztás minőségileg új formáit alakítja ki. Az első és a legfontosabb az, hogy legfőbb törekvéseként az első pillanattól kezdve azt akarja, hogy a munka olyan megosztása, mely szerint egyeseknek nem kell dolgozniuk, végképp megszűnjék. Dolgozóvá teszi a társadalom valamennyi tagját. A szocialista demokrácia ezen az új típusú társadalmi munkamegosztáson alapul. A lényege ennek a munkamegosztásnak az, hogy a termelési eszközök magántulajdonából következő érdekütközések nem zavarják. A termelés döntő feltételeit nem a magántulajdonban levő termelési eszközök, hanem a társadalom osztatlan vagy a csoportok szintjéig osztott termelési eszközök biztosítják. Ennek hangsúlyozása nagyon fontos, mert egyrészt nyilvánvalóvá válik a tulajdonviszonyok alapvető szerepe ezáltal, s ugyanakkor az is, hogy a szocialista-kommunista társadalom megteremtéséért folyó politikai, gazdasági, ideológiai tevékenység csak ilyen viszonyokra épülhet. Ez az új típusú társadalmi munkamegosztás a társadalom tevékenységének egészére érvényes, tendenciájában mind hatékonyabban fogja át a társadalmi élet minden szintjét és szféráját. Társadalmunk gyors változásai - általában a szocialista társadalomban érzékelhető gyors strukturális átalakulás -, érzékelhetővé tárják ezt a történelmileg viszonylag gyors folyamatot. A marxizmus klasszikusainak előrejelzései a társadalom fejlődéséről, alapvető ellentmondásainak megoldásáról a tények fényében tisztázódnak, realizálódnak. A tulajdonviszonyok megváltozásának folyamata, ezzel párhuzamosan az osztályviszonyok megváltozásának folyamata, a politikai struktúra forradalma nyomán átalakul az egész társadalom. Nálunk például két évtized alatt megötszöröződött az iparban dolgozók száma. Úgy, hogy előbb a falusi emberek százezrei mentek a városba dolgozni, majd úgy is, hogy egyre inkább az ipar húzódott vidékre. Bonyolult, sokirányú összefüggések ezek. Többek között egyik sem jelentéktelen eleme ennek az összefüggésnek, hogy a falusi élet, a falusi - vagy ha úgy jobban tetszik, a mezőgazIŐ2