Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gyivicsán Anna: A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései

A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései (Adalékok a magyarországi szlovákok kulturális életéhez igs6-ig6S között) GYIVICSÁN ANNA A két világháború között a magyarországi szlovákok körében erőteljesebb nemzetiségi politikai vagy kulturális mozgalom nem alakult ki. Csak a felszabadulás után vált lehetővé, hogy nemzetiségeink demokratikus szervezetekbe tömörüljenek, amelyeknek egyik fő feladata a nemzetiségi kultúra ápolása volt. Az 1946-48-as magyar-csehszlovák lakosságcsere bénítólag hatott az Ígéretesen kibontakozó szlovák kulturális életre. De csak rövid időre. Az 1948-ban létrehozott Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségén, illetve a keretei közt megszervezett központi együtteseken keresztül újra felélénkült a szlovákok társadalmi és kulturális élete. Azonban a szövetség helyi szervezeteinek 1951-ben bekövetkezett felszámolása lelassította ezt a folyamatot, amely újabb lendületet csak az 1956-os ellenforradalom leverése után kapott. Ekkor a szlovák szövetség, amely jelentős politikai munkát vállalt a konszolidációs folyamatban, a konszolidáláshoz azzal is hozzá kívánt járulni, hogy társadalom-politikai és művelődési feladatainak meghatározására törekedett. E törekvések részét képezték a szlovák kulturális élet megújításának s új keretek között történő megszervezésének elképzelései is. A szlovák művelődésügy intenzívebb fejlesztésének igénye a szlovák szövetségnek az 1956-os ellenforradalom után megtartott első ülésén, majd az azt követő 1957-1958-as szlovák aktíva értekezleteken merült fel. A szlovák kultúra ápolására vonatkozó elképzelések egy-két kivételtől eltekintve központi jelleggel rendelkező intézmények létrehozását szorgalmazták. A javaslatok között szerepelt pl. egy önálló szlovák múzeum, központi színjátszó együttes és egy központi tánc- és énekegyüttes létrehozása. Szó esett a szlovák nyelvű irodalom terjesztéséről, az anyanyelvi olvasási kultúra fejlesztéséről is. E javaslatok alapján a szövetség 1958 tavaszán feljegyzést nyújtott be a Művelődésügyi Minisztériumhoz, amelyben kérte a minisztérium hozzájárulását egy olyan múzeum kialakításához, amely kutatási, anyaggyűjtési és népművelési feladatainak egy részét a szlovákok által lakott területen végezné.

1 A tervezet erre a célra a váci múzeumot tartotta a legalkalmasabbnak, amely tevékenységét a pilisi, a nógrádi és a Pest megyei szlovák falvakra terjesztette volna ki. A szövetségnek ez a tervezete az 1957-ben felmerült elképzelésekkel szemben - amikor egy országos hatáskörrel rendelkező múzeum létrehozását javasolták - szerényebb igényt tükrözött, mivel egy regionális múzeumi részlegről szólt, s székhelyül is olyan települést jelölt meg, amely semmilyen más szlovák nemzetiségi intézménnyel, sőt szlovák lakossággal sem rendelkezett. A múzeum kijelölését a tervezet a város kedvező földrajzi helyzetével, három megye területén elhelyezkedő, a várostól nem nagy távolságra fekvő szlovák településekkel indokolta meg. Egy kialakítandó szlovák múzeumra vonatkozó konkrétabb és reálisabb elképzelés egyrészt a Békés megyei szlovák aktívák által 1958-ban kidolgozott határozatban, másrészt pedig a szövetség Társadalmi Bizottsága (a mai Országos Választmány elődje) 1961-es decemberi ülésén szerepelt.

2 A múzeum megszervezését mindkét esetben a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum keretei között tartották volna a legalkalmasabbnak, mivel ez a múzeum akkor már gazdag szlovák néprajzi gyűjteménnyel rendelkezett. A Társadalmi Bizottság ülésén a múzeumüggyel kapcsolatban felmerült, már a szövetségi tervezetben is említett kutatási központ, illetve egy központi dokumentáció létrehozása is, amelynek a kialakítandó múzeum biztosított volna helyet. Érdekes, hogy a váci múzeumterv megtárgyalására 69