Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gyivicsán Anna: A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései

sem az aktíva, sem a Társadalmi Bizottság ülésein nem került sor, s a szlovák sajtó sem foglalkozott vele, annak ellenére sem, hogy a szövetség azt felügyeleti szervéhez is felterjesztette. Viszont a Békéscsabára tervezett központi szlovák múzeum lehetőségeiről a szövetség lapja, a Eudové noviny már 1958 novemberében tudósított, amikor a Munkácsy Mihály Múzeum által rendezett első nagyobb szabású nemzetiségi kiállítás gazdagságáról, hasznosságáról és a kiállításnak a szlovák lakosság körében aratott sikeréről számolt be.

3 A szlovák múzeum létrehozását szorgalmazó törekvésekkel párhuzamosan egy központi színjátszó együttes, illetve egy hivatásos szlovák területi színház (faluszínház) megteremtését sürgető igény is jelentkezett. Egy szlovák színtársulat létrehozásának gondolata először a Eudové noviny hasábjain megjelent írásokban bukkant fel, de a faluszínház gondolatával a Békés megyei Hazafias Népfront mellett tevékenykedő szlovák nemzetiségű tagok is foglalkoztak.

4 Az újságcikkek szerzői azokra az elképzelésekre alapozták terveiket, amelyek 1952-ben a Déryné Színház megalakulása idején már egyszer felvetődtek s amelyek a magyar tájoló színtársulaton belül nemzetiségi csoportok megszervezését szorgalmazták. E tervet azonban akkor a központi szervek elvetették, s ezt azzal indokolták, hogy nemzetiségi színtársulati csoportok a magyar nyelvű színház mellett versenyképtelenek, s így eleve elhalásra lennének ítélve. A Eudové noviny bírálta az akkori álláspontot, reális, jogos igényként tüntette fel és sürgette a szlovák nyelvű színház létrehozását. A szlovák nyelvű lap cikkírója álláspontját azzal támasztotta alá, hogy a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház drámai színtársulatának magyarországi vendégszereplése iránt a szlovák lakosság körében a vártnál nagyobb volt az érdeklődés. A szlovák nyelvű színház igényéről a szerző a következőket írja: „A pozsonyi Nemzeti Színház iránti nagy érdeklődés... annak a bizonyítéka, hogy a magyarországi szlovákok nem mondtak le erről az igényről (ti. a magyarországi szlovák színtársulat létrehozásáról - Gy. A.)... az ő kívánságuk ez, azoké, akik saját anyanyelvükön kívánnak szórakozni és művelődni, mégpedig magasabb fokon, mint azt eddig tették." Az igény meglétét nemcsak az említett színházi siker, hanem elsősorban az a tény bizonyította, hogy 1958 és i960 között több szlováklakta településen újra felvirágzott az öntevékeny színjátszás. (Legismertebb szlovák műkedvelő színjátszó csoportok Békéscsabán - a szlovák gimnáziumban Orménykúton, Szarvason, Komárom megyében Kesztölcön és Piliscséven, Pest megyében pedig Sáriban voltak.) Az említett írások azonban, úgy véljük, figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egy szlovák hivatásos vagy félhivatásos színtársulat létrehozásához sem az 50-es évek elején, sem pedig az ötvenes évek végén nem voltak meg a személyi feltételek, bár az egyik cikkíró konkrét javaslata szerint, a hivatásos vagy félhivatásos szlovák színtársulat magvát a tótkomlósi műkedvelő színjátszó együttes alkothatta volna.

5 Talán éppen a fent említett ok miatt ez az igény 1960-61 folyamán módosult. A szövetség Társadalmi Bizottsága ekkor már nem egy színtársulat, hanem egy központi szlovák tánc- és énekegyüttes alakulását szorgalmazta, s ezt a javaslatot a szövetség vezetősége cl is fogadta. A javaslat alapján az együttes a békéscsabai Balassi Bálint táncegyüttesre épült volna. A tervvel a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya és a Békés megyei tanács is egyetértett, és támogatta megvalósítását. Az együttes létrehozásának konkrét terve már a szövetség 1961-es munkatervébe is bekerült. Az együttes helyéül a szövetség azonban - különösebb indoklás nélkül már nem Békéscsabát, hanem Budapestet jelölte meg, s bár a tervvel a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának i960, november 26-án keltezett dokumentuma is érdemben foglalkozott, a terv csak részben valósult meg; ugyanis 1962-ben a négy nemzetiségi szövetség, a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kezdeményezésére Budapesten megalakult a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttese, amelynek feladata a magyarországi nemzetiségek tánckultúrájának ápolása és terjesztése lett; ezért a különálló, csak a szlovák szövetség mellett működő táncegyüttes megszervezését tovább nem szorgalmazták. Az ötvenes évek végén felmerült igények közül, annak ellenére, hogy megvalósításuk érdekében a szövetség kezdeményező lépéseket is tett, egyik sem jutott cl-vagy ha igen, meglehetősen módosult formában - a megvalósulás stádiumába. Ez alól kivételt csak a nemzetiségi könyvterjesztés képezett. Ugyanis 1958-ban a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága határozatot hozott a nemzetiségi területek anyanyelvű könyvellátásáról. A Kiadói Főigazgatóságon kívül a határozat kibocsátásában még a nemzetiségi szövetségeknek, a Szövetkezeti, valamint az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak is szerepe volt. A határozat szerint a nemzetiségi területeken levő járási könyvesboltokat nem70