Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Erdős Kamillra emlékezünk
Legtöbb helyen a falu másik részén laknak a muzsikusok. Ezek a társadalom-biológiai jelenségek aztán zene-kulturális téren is éreztetik hatásukat." Adatokat kért a cigányságról, éspedig: számuk, törzsi szervezettségük, vajdájuk, foglalkozásuk után érdeklődött. Innen indult tehát az a széles szakmai kapcsolat, amelynek Erdős Kamill levelezéséből kitetszően tanúi lehetünk. Jiri Lipa (Csehszlovákia), Cserenkov (Szovjetunió), Bruno Nicolini (Olaszország), Vukanovics (Jugoszlávia), Pere Chatard, Pierre Join-Lambert és Francis Lang (Franciaország), Abbé Barthelemy, Marcel Rayez (Belgium), Kostop (Bulgária) jelzik munkássága nemzetközi összefüggéseit. Tanulmányai egymást követték a külföldi szakfolyóiratokban. 7 Hazai kapcsolatai is egyre bővültek. A már említett tragikus 1956-os esztendőt követően újra értékelte saját munkásságát is. Korábbi álláspontját feladva gyűjtéseit sorra fogalmazta meg, és mind gyakrabban jelentek meg a hazai szaklapokban is. Kapcsolatot keresett és épített ki a tudományos intézményekkel és szakmai szervezetekkel. így a Magyar Néprajzi Társasággal, mely 1956-ban tagjai közé választotta; az MTA népzenei, sőt jogi osztályával; a Népművelési Intézettel. Munkásságát külföldön is mind nagyobb érdeklődéssel kísérték. 1958-ban a londoni Gypsy Lore Society (G. L. S.), 1959-ben a párizsi Associattion de Etudes Tsiganes is tagjául fogadta. Természetesen elsősorban a néprajz szakembereivel került szorosabb kapcsolatba. így az MTA, a Néprajzi Múzeum, illetve az ELTE és a KLTE munkatársai, továbbá a vidéki múzeumok szakgárdája jelentette ezt a tudományos-szakmai kört. Emellett mindig szoros szálak fűzték a Népművelési Intézet szakembereihez is. Részükre gyakran írt cikkeket, s vállalt különböző feladatokat. E szerteágazó szálak közül két kapcsolatot ki kell emelnünk. Először is a Néprajzi Múzeummal fenntartott állandó szakmai összeköttetésre kell felhívnom a figyelmet. Többször jelentkezett írásaival az önkéntes néprajzi gyűjtőpályázaton. f í írásai, ismertetései jelentek meg a Néprajzi Társaság folyóiratában és a Néprajzi Közleményekben. 9 Úgy is támogatták Erdős Kamiik, hogy gyűjtéseinek költségeit fedezték. Több alkalommal kapott megbízást arra is, hogy cigány tárgyakat vásároljon a Néprajzi Múzeumnak, illetve a Rákóczi Múzeumnak (Sárospatak). Másik kapcsolata a gyulai Erkel Ferenc Múzeummal épült ki. Közötte és egymást követő két vezetője, dr. Lükő Gábor és dr. Dankó Imre között a szakmai érdeklődés mellett meleg barátság is szövődött. Mondhatnánk úgy is, hogy ők rendszeres konzultánsai voltak Erdős Kamillnak. Ezzel végül is egy intézményt érezhetett maga mögött abban a nehéz munkában, amelyre oly lelkesen vállalkozott. Terveivel vissza-visszakanyarodott az Erkel Múzeumhoz. így járt azzal az elképzelésével is, amelyet egy Cigány Múzeum szervezése érdekében indított útjára. A Cigány Múzeum létesítésének tervével eljutottunk Erdős Kamill munkássága egyik érdekes mozzanatához, közművelődési szempontból minden bizonnyal legjelentősebb lépéséhez. Aközben, míg Erdős Kamill sorra vette az országos fórumokat, látnia kellett azt, hogy egy ilyen, tartalmilag tisztázott, de politikailag labilis kérdésben, mint a Cigány Múzeum ügye, mennyire bizonytalankodtak a felelős személyek. Lassan a Cigány Múzeum gondolata devalválódott, s mindössze cigány-gyűjtemény lett belőle még a tervezés síkján is. Ötlete i960 nyarára keltezhető. Ekkor több ismerősével, közöttük múzeumi szakemberekkel közölte egy Cigány Múzeum szervezésének tervét. A gyűjtemény létrehozását kellően indokolta: ,,A cigányok, igen nagy hagyományőrző képességükkel - saját hagyományaikon kívül - őrzik még azokat a hagyományokat is, amelyek a magyarok között már kiveszőben vannak, illetve kipusztultak. Ezenkívül a cigányok - Indiából Európába történő vándorlásuk során - felszedték az útbaeső népek szellemi és anyagi kultúrájának egy részét, tehát nemzetközi jelentőségű. Az összehasonlító néprajztudományban szinte elengedhetetlen a cigány47
