Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Erdős Kamillra emlékezünk

anyag ismerete... Ha ismerjük a különböző fajta cigányok ősi foglalkozását - tehát, ha felkutatjuk azokat a tárgyakat, melyeket pl. kovácscigányok készítettek -, akkor már megkönnyítjük a válaszadást erre a kérdésre: milyen munkák felelnének meg leginkább a különböző fajta cigányoknak? ... Mert hiba volna, ha pl. a teknővájó cigányokat nem erdőgazdaságban, és a kovácscigányokat nem vasipari munkahelyen foglalkoztatnánk. Ami, sajnos még igen sok helyen tapasztalható „faji előítélet" kérdését illeti: egy cigány gyűjtemény megtekintése hathatósan járulhatna hozzá ennek a fokozatos - de mielőbbi - megszűnéséhez. ... A cigányság egyre fokozódó asszimilációja következtében anyagi és szellemi kultúrája veszendőbe megy. A rézművesek, kovácsok, bádogosok, teknővájók, fésűkészítők, meszclőcsinálók stb. nem tudják felvenni a versenyt a fejlettebb iparral, kereskedelemmel. Nálunk ez a pusztulás nem olyan rohamos. Éppen ezért a külföldi szakemberek még jelenleg is Magyarországot »a cigánytudományok klasszikus földjének« ismerik. Napjainkban is tapasztalhatjuk, hogy külföldi kutatók magyarországi kollégáikhoz fordulnak vitatott, illetve megoldatlan problémáikkal. Ilyenek Pierre Join-Lambert francia államtanácsos, Carl-Herman Tillhagen svéd állami megbízott és a német Georg Althaus. Es végre méltóképpen megemlékezhetnénk cigánymártírjainkról is, akikről sajnos - és mondjuk meg: szégyen - vajmi keveset tud a közvélemény (kb. 50 000 cigányt pusztítottak cl a hitleristák különböző koncentrációs táborokban)."

1

0 Az első reflexiókat októberben kapta meg Erdős Kamill. Az MTA illetékese támogatásáról biztosította, már ami a Cigány Múzeumot illette, de a jelek szerint ez az ígéret csak ígéret maradt. A Néprajzi Múzeum egyik vezetője 1961 elején azt írta, hogy „úgy látom, külön múzeum létesítése nem megy". Megoldható, hogy a gyulai múzeumnak pénzt adnak, hogy e témát is gyűjtse. A Cigányszövetség tői e vélemény érkezett: „Az önálló Cigány Múzeumnak nincs létjogosultsága. A gyűjtemény megalapozásához a Szövetségnek nincs módjában anyagilag hozzájárulni." 1961 tavaszán körvonalazódott, hogy sem egy központi múzeumnak, sem központi gyűjtemény létrehozásának útja-módja nem járható, maradt tehát egy vidéki múzeum (Gyula) biztosította lehetőség. így Erdős Kamill erre alapozhatta tervezetét, amely ettől kezdve hol cigány-archivum, hol cigány-gyűjtemény, hol cigány-vándorkiállítás jelleggel szerepelt. Dankó Imre, a gyulai múzeum igazgatója vállalta a gyűjtemény patronálását, elhelyezését. Ennek ellenére sem lett Gyulán cigánygyűjtemény! Ahelyett, hogy azt kutatnák, kiken múlott e nagyszerű terv megvalósulása, meg kell jegyeznünk, hogy Erdős Kamill kiváló érzékkel látta meg, és emellett kitűnő érvekkel agitált, hogy létre kell hozni egy központi gyűjteményt, meg kell menteni a cigányság kulturális anyagát. Ez ma, halála után másfél évtized múlva is fontos és nélkülözhetetlen feladatunk. A cigányok kultúrájának beható és alapos vizsgálata segítette Erdős Kauiillt abban is, hogy síkraszálljon a cigány-ismeretek tudományosságáért. Talán mondanunk sem kell, hogy ő a legjobban értesült - éppen a sajtófigyelő szolgálat révén - arról, hogy mi történik cigányügyben ebben az országban. Egy 1960-ban írott levelében így fogalmazta meg álláspontját: „Naponta lehetne rémülten felhördülni és tiltakozni a különböző újságokban és folyóiratokban megjelenő szörnyűségek ellen. Sajnos, a cigányok még büntetlen, szabad terület mindenki számára. A riporterek kedvenc témája... Szabad préda ez a terület »készülő könyvek« szempontjából is. Csekély tudású szerzők, akik többségének semmi tudása sincs az eddigi publikációkról, - valahogy egyszer cigányok közzé keveredve, egy délelőttre, - mindjárt könyvet akarnak írni a cigányok életéről." Nem egyszer felkeresték ilyen és ehhez hasonló „szerzők" Erdős Kamillt, s szerették volna társszerzőként megnyerni vállalkozásukhoz. 48