Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Fekete Antal: A közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének kérdései
Most e témában is, mint annyi sokszor az eltelt több mint 30 év alatt - a nagyközösség, az ország érdekeivel egybeesően -, a három város és közvetlen környezetében élő emberek személyes érdekeiről van szó. Jó együttműködéssel a koordinált fejlesztéseken keresztül optimális hatékonysággal akarjuk a rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségeket felhasználni. Lehetne ezt felsőbb szerveinknek felülről is irányítani, de éppen szocialista társadalmi rendünk demokratizmusából adódóan, minden, az emberek érdekeit, életét, jövőjének útját jelentő kérdést, az érintett emberekkel együtt, velük egyetértésben és támogatásukkal oldottuk meg és akarjuk megoldani a jövőben is. Ezzel nem tagadva a felsőbb irányítás szükségességét, különösen a fejlesztések ütemének meghatározásában, az ötéves terveken belül a megfelelő fejlesztési arányok kialakításában és sok más egyéb tekintetben. Az elmúlt másfél-két évben a három város párt, állami szervei, testületei, tömegszervezetei és tömegmozgalmai között együttműködési megállapodások jöttek létre. Ezek az együttműködési megállapodások átfogják a társadalmi, állami élet sok területét, ha még nem is mindenre kiterjedően, de az alapkérdésekben igen. Ezzel lényegében megkezdődött az a folyamat, amely kedvező alapja lehet a további munkának. Egyetértek Takács Lőrincnek e témában kifejtett véleményével, amikor arról ír: „nem tartom elégségesnek, eléggé hatékonynak, ezért megfelelőnek azt az együttműködési, megállapodási rendszert, amely az elmúlt évben kialakult. Az együttműködés e formája nem tűzhette és nem is tűzte célul a közép-békési centrumok koordinált fejlesztését, mert ahhoz a működési mechanizmusa túl bonyolult nehézkes, jog- és kötelezettségvállalásra nem alkalmas fórumok sora, így a megye és az országos ágazati központok irányában sem képviselheti eredményesen a közép-békési városrégiót. A magyar közigazgatás felépítése nem ad lehetőséget az általunk igényként felvetett kérdések megoldására". E kifejlett véleményéhez azonban hozzátenném a következőket. 1. A három város sokirányú együttműködése mind tartalmi, mind formai kialakításának még a kezdetén vagyunk. Nincsenek tapasztalataink, de ismereteim szerint máshonnan sem tudunk olyan hasznosítható tapasztalatokat szerezni, amelyek megkönnyítenék vagy gyorsítanák a tartalmi munkát. Éppen ezért az együttműködési megállapodások is az útkeresést tükrözik, amit legjobban az bizonyít, hogy az együttműködésnek elsősorban a kereteit jelölik meg és kevésbé a tartalmát. Ezt indokoltnak tartom, mivel az együttműködés területeinek a tartalmát, mélységét még ki kell pontosan munkálni. Miután ezek elkészülnek, szükség is lesz az együttműködési megállapodások pontosítására, módosítására vagy új együttműködési megállapodásokra. 2. A létrejött együttműködési megállapodások nemcsak a koordinált fejlesztésekre vonatkoznak, hanem ennél sokkal szélesebb területet ölelnek fel. E megállapodások kiterjednek a koordinált fejlesztésen túl a szellemi, kulturális, sport-szférák és a különböző tömegszervezetek együttműködésére is. Ennek megfelelően én az együttműködési megállapodásnak csak a koordinált fejlesztésekre vonatkozó részeit tartom bonyolultnak, de - tapasztalat hiánya miatt egyelőre nem tudunk jobbat létrehozni - nem tagadva azt sem, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján e rendszerbe tartozó többi rész is csiszolható, alakítható még. 3. Abból következően, hogy a három város együttműködése megteremtésének az elején vagyunk, és figyelemmel arra is, hogy az V. 5 éves tervciklus közepe felé tartunk, nem is tűzhette célul egyik együttműködési megállapodás sem a fő területek koordinált fejlesztését, hiszen erre, a szerzővel egyetértve a lehetőség sem volt még meg. De meggyőződésem, hogy a nehézkes mechanizmus ellenére is, jól szolgálhatja a VI. 5 éves tervre való felkészülést. 4. Igaz, hogy a magyar tanácsi és államigazgatási szervek felépítése a megjelölt módon nem teszi lehetővé a három város koordinált fejlesztésében a testületek együttes és közvetlen állásfoglalását, és ezért bonyolultabb megoldást kell alkalmazni. Azonban az is igaz, hogy ez a probléma csak azután merült fel, miután a tényleges együttműködési készség jelentkezett, amikor lényeges kérdések megoldására, azok megvalósítására került sor. A magyar államigazgatás eddig is jól szolgálta a szocialista építőmunkát, nemcsak az államigaz79
