Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Fekete Antal: A közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének kérdései

lényegtelennek, mert ha a helyes irányú törekvések, amelyek az objektív és reális helyzetfelismerésen alapulnak, és ennek alapján kerülnek széles körben propagálásra, azon túlmenően, hogy széles körű társadalmi bázisra épülnek, kisebb lehetőség adódik az egyéni szubjektív elképzelésekre, olyan energiákat is felszínre hozhatnak, amelyek kiegészíthetik, teljessé tehetik és egyben könnyíthetik az objektíve szükséges cél elérését. Úgy ítélem meg, hogy a téma iránt érdeklődők, de különösen azok, akik a közép-békési centrumok különböző vezető testületeiben, szerveiben dolgoznak az együttműködéssel, a koordinált fejlesztéssel egyetértenek. Számos, a gyakorlati életben jelentkező probléma - sürgős és távlatokban történő megoldása is erre ösztönöz bennünket. Hogy csak néhányat említsek: munkaerőhelyzet, vízellátás, szennyvíztisztítás, szolgáltatás, gyermekintézmények, a pihenés feltételeinek megteremtése, a közlekedés, a telefonhálózat stb. A szakemberek - ha részleteikben még nem is - alapvetően kimunkálták és bemutatják azokat a környezeti, anyagi, társadalmi alapokat, összefüggéseket és törvényszerűségeit, amelyek alapul szolgálhatnak a további munkának. Ezek a munkák a jelenlegi, valós helyzetet mutatják be, mondhatni: objektíven, amely attól függetlenül adott valóság, hogy kinek mi a véleménye, megítélése ezzel kapcsolatban. Erre az adott valóságra lehet és kell építeni a jövő alakítását, mert csak úgy érhetünk el maradandó, a társadalom és az egyes ember érdekeit szolgáló eredményeket, és amely megfelelő alapul szolgálhat az utánunk jövő generációknak a további építő munkához. Az objektíve adott alapokra épülő munkában mondhatni jelentős szerepe van a szubjektív tényezőknek, az egyes ember, az emberi közösségek véleményének, elhatározásának és cselekvésének, és annak, hogy az adott objektív alap és az emberi elhatározások, az azt követő cselekvések egybeessenek, illetve az emberi elhatározások az adott reális alapra épüljenek. Erre vonatkozóan a történelem, a forradalmi munkásmozgalom számtalan pozitív és negatív példával szolgál. Anélkül, hogy alapvetően ellentmondanék Takács Lőrincnek, aki „A közép-békési centrumok összehangolt fejlesztésének szervezési kérdései" című munkájában arról ír, hogy ,,a téma felvetése során - az eddigi tapasztalatok szerint - igen magas volt az ún. érzelmi töltés, a szubjektivizmus és viszonylag kevés az objektív alapokból kiinduló realitás", mégis az emberi oldalt emelem ki, vagy legalábbis egysorba helyezem az objektív realitásokkal. Ezt annál is inkább teszem, mert emberek kellenek ahhoz, a maguk szubjektív érzéseivel együtt, hogy - korábban vagy később, önmaguktól vagy mások által, de mégis - felismerjék az objektív realitásokat, és annak megfelelően cselekedjenek. Az is igaz, hogy a szubjektív oldal - máshol is, de a három várost érintően is -, amikor szubjektivizmusba csapott át, több esetben gátja volt a pozitív irányú törekvéseknek. Ez a rosszul felfogott helyi vagy pillanatnyi érdekekből, a helytelenül értelmezett lokálpatriotizmusból, a realitások nem kellő ismeretéből vagy figyelmen kívül hagyásából adódott. Ez, úgy gondolom, fel kell hívja mindannyiunk figyelmét arra, hogy kellően felkészüljünk a társadalmi és gazdasági fejlődésünk által is napirendre tűzött feladat megoldására. Azon túlmenően, hogy magunk is elfogulatlanul, megfelelő terjedelmében és mélységében törekszünk megismerni e kérdéskomplexum tartalmát, lényegét, a hozzáértő szakemberek segítségét is kérnünk kell az együttműködés és fejlesztés „részletkérdéseinek" reális alapokon nyugvó, tudományos igényességű kidolgozására, és nem utolsó sorban a legilletékesebbek, a három város térségében élő emberek segítségét is. Különösen fontosnak tartom e kérdésben is a témában szereplő dolgok lényegével való megismertetését a legérdekeltebbekkel, az e térségben élő emberekkel. Lényegesnek tartom azért, mert a történelem során számtalan esetben, több oldalról is negatív hatások érték az itt élő embereket. Szocialista társadalmi rendünk, szocialista építőmunkánk a társadalmi igazságosságot, a társadalmi fejlődés leghumánusabb és egyben leggyorsabb útját építi immár több mint 30 éve. Ennek társadalmi, gazdasági, kulturális életünkben szinte mindennap tanúbizonyságát adja. Mégis, ha napjainkban már nem is tudatosan, de az évszázadok alatt beivódott tudni akarás, - hogy „mit? miért?" és „nem lesz-e az rossz?" -, az ismeretlen újnak a befogadása még kétségeket támaszt az emberek egy részében, addig, amíg meg nem ismerik a dolgok lényegét. 78