Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Nagy János: Az 1937. évi letartóztatások és a viharsarki szocialista mozgalom

lássék vizsgálatot rendelt el az Orosházán történtek utólagos ellenőrzésére. A vizsgálat nem talált semmi szabálytalant. Az ellenforradalmi rend nem bántotta a pribékjeit. Mint a Népszava 1937. július 14-i száma hírül adta, a csendőrnyomozók és a rendőrség emberei Szarvason mintegy 30 szarvasi és mezőtúri elvtárs letartóztatása után ugyanolyan kegyetlenséggel vallattak, mint Orosházán. Mindez már a belügyminiszteri vizsgálat után történt. A csendőri és rendőri brutalitások láttán a Népszava az SZDP felső vezetésének opportunista magatartására jellemző értékelést és tanácsot adott a szervezett munkásságnak. Olyat, amelyért a kormány sem haragudhatott meg. A lap 1937. július 15-i számának vezércikke kifejtette, hogy a nyomorékká veréssel kísért belügyi nyomozások általános rémületet keltettek. De maga a rendszer a törvényességen alapul, nem olyan diktatórikus rendszer mint a német, az olasz, vagy a szovjet. A miniszterek egész sora elítélte a kegyetlenséget - folytatta a Népszava -, csupán tettekre kell váltani a kormány szándékát vidéken is. A cikk tehát vidéki túlkapásról beszélt a Horthy-fasizmus lényegének leleplezése helyett, s ugyanakkor nem mulasztotta el a Szovjetunió aljas megrágalmazását, a fasiszta államokkal azonosnak minősítését. Végül a szociáldemokrata központi lap jellemző tanácsokat adott olvasóinak az orosházi és a szarvasi brutalitások tanulságaként: ne vegyenek részt semmiféle illegális szervezkedésben, ne hagyják beugratni magukat a rendőrség fizetett provokátorai révén. A megkínzott kommunistákért a lap nem emelt szót. Pontosabban szólva: egyszer sem említette, hogy kommunistákra s velük együttműködő baloldali szocialistákra csapott le a terror a Viharsarokban. Az SZDP a kommunisták létéről sem akart tudni. A Népszavának valami érdeme mégis, hogy az egyetlen legális sajtótermék volt, amely ország-világ előtt leírta a megkínzások, a megalázások egész sorát. A mozgalomba beépített besúgó tevékenysége hozzásegítette az elnyomó rendet az erőteljes viharsarki mozgalom legjobbjainak börtönbe zárásához, állandó megfigyeléséhez és zaklatásához. Az 1938. márciusában tartott bírósági komédia is ezt tükrözte. Az alföldi kommunista szervezetek szétzúzása mellett a fasiszta Németország oldalára álló Horthyrendszernek a munkásmozgalom teljes visszaszorítása is célja volt. Ne feledjük: Éppen a viharsarki letartóztatottak ügyében kimondott ítélet előtt egy héttel történt Ausztria lerohanása Hitler csapatai által. „A gondolat előtte jár a tettnek, mint a villám a mennydörgésnek" - mondotta Heine. Ilyen mennydörgést előző villám volt az orosházi és környéki kommunisták 1937-es bátor erőpróbája is: egyszerre tiltakozott az emberi megalázás ellen és adott hírt a lélekben és szívben őrzött marxista eszme iránti hűségről, az egymást oltalmazó-védő szocialista humanizmus szépségéről. Bukásában is azzal biztatott, pirkad végre a magyar ég a Viharsarokban is. Új hadsereg szervezkedett, a prolctáriátus nem félt a harctól és a megpróbáltatásoktól. Volt ereje az eszméért való tűrésre, a szenvedések elviselésére, mint ahogyan volt ahhoz is, hogy jogait követelje. A fasiszta elnyomásnak a felszabadulás vetett véget, 1944. szeptember 23-ával kezdődött. A győztesen előretörő szovjet katonák először éppen a szocializmusért vívott harc élén járó Viharsarokba hozták el a szabadságot. Már a legelső napokban az illegális évek sokat szenvedett, sokat próbált harcosai álltak az élre. A proletár utókornak, nekünk, szükségünk van azokra, akik szólni tudnak, mint hű tanítók a Tegnapról. Akik egy összehasonlíthatatlanul nehezebb korszakban a kommunista eszme, a szabadság magvetői mertek lenni. Akik nemcsak birtokolni akarták az igazságot, hanem felhasználva, segítségül híva a megismert marxi-lenini tanításokat, szerinte akartak