Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Szabó Ferenc: Gondolatok az 1937. évi viharsarki illegáli kommunista és baloldali szocialista mozgalom történeti értékeléséhez

élni, harcolni és dolgozni is. Ezért kell megőrizni és méltó helyére tenni harcukat, és annak emlékét, levonva a mának szóló tapasztalatokat. Az 1937-es nagy letartóztatások kínzásait bátran viselő kommunisták, akik a felszabadulás után nemegyszer nehéz körülmények között, felelős beosztásban szolgálták és szolgálják pártunk és népünk ügyét, példaként állnak előttünk. Amit eddig megvalósítottunk s amit célul tűz pártunk a nép legszélesebb tömegeivel együtt elénk, abban nagy része van az ő hősies magvetésüknek, elvtársi helytállásuknak. Úgy vélem, hogy a mai napon emlékezünk és hajtsuk meg fejünket azok előtt, akik a mai életünk alakításához hozzájárultak. Örüljünk velük együtt (akik még élnek), hogy megérhettük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évét, amelyre népünk, megyénk készül. Köszöntsük most és az Ő nevükben is a Nagy Szovjetuniót, Pártját, népét. Mi fiatalok ígérjük, hogy minden erőnkkel dolgozunk pártunk XI. Kongresszusa határozatának, programjának végrehajtásán. A dicső harcosok élő tagjainak - mindenki nevében - jó erőt, egészséget, sok örömet és magánéletükben is további személyes boldogságot kívánok. GONDOLATOK AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA ÉS BALOLDALI SZOCIALISTA MOZGALOM TÖRTÉNETI ÉRTÉKELÉSÉHEZ SZABÓ FERENC A negyven esztendővel ezelőtt lezajlott események, az orosházi és környéki munkásmozgalom legaktívabb tagjainak zömét érintő letartóztatási hullám, a szegedi V. csendőrkerület által lebonyolított és az embertelenség kegyetlen példái között említhető „nyílt nyomozás" történetének felidézése súlyos emlékeztetőt jelent mindnyájunk számára. A brutális kínvallatások, az emberhez nem méltó bánásmód, a nehéz börtönidők az egykori letartóztatottak, és általában a felszabadulás előtti mozgalmi munkában résztvevő elvtársak számára még a saját szenvedésük árán megélt, és a burzsoá renddel, annak kiszolgálóival vívott történelmi küzdelem, a nemzetközi osztályharc során proletár öntudattal elviselt és vállalt áldozatok voltak. A forradalmi munkásmozgalom története is így jegyzi fel és így tanítja. Méltó és nem halványuló megbecsüléssel tekintünk mindazokra, akik szembe mertek szállni az elnyomó rend korlátolt uraival és szolgalelkű csendőreivel, meg a tőkés rendszer szűkkörű és népellenes „törvényességét" is önkényesen kiforgató ügyészeivel és bíráival. A mai negyvenéveseknek és a náluk fiatalabbak generációinak már nincsenek, nem lehetnek közvetlen és emberformáló mozgalmi élményeik, tapasztalataik a Horthy-rendszer sötét negyedszázadáról, az illegális mozgalom mindennapjairól, a hősies küzdelem formáiról, a munkásszervezetek elleni folytonos hatósági zaklatásokról, a besúgók és provokátorok leleplezéséről. Amit a felszabadulás után született és azóta felnőtt korosztályok a fasizmus elleni harcról, a munkásegység megteremtéséért folyó nagy összecsapásokról, a munkáshatalom végleges kivívásáról tudnak, azt elsősorban könyvekből, azaz a történetírás, a történeti kutatás eredményeiből merítették és merítik. A régi harcosok, a veterán kommu9