Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gyivicsán Anna: A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései

zetiségi nyelvű irodalommal kell ellátni, s ugyancsak a járási könyvüzlet-hálózatnak kell arról is gondoskodni, hogy a nemzetiségi falvakban könyvbizományosok működjenek. Könyvbizományosi hálózatot ezenkívül még a szövetségek is szervezhettek. A határozat kibocsátásában résztvevő intézmények képviselőiből - a határozat végrehajtása érdekében - könyvterjesztő bizottság alakult, amely munkáját a szövetségen belül végezte. Bár a határozatban foglaltak nem hozták meg a kívánt eredményt, mégis ennek az intézkedésnek az alapján alakult ki a szlovák szövetség és az Állami Könyvterjesztő Vállalat között kb. 1965-ig fennálló kapcsolat, melynek során a szövetség kulturális körútjain a legújabb szlovák szépirodalmi könyvekből vándor-könyvkiállításokat rendeztek. Két központi jellegű könyvesbolt - Budapesten és Békéscsabán - szlovák nyelvű könyveket is árusított.

6 A szlovák sajtó 1958-tól állandó rovatban ismertette a kiállításokon bemutatott, valamint a könyvesboltokban kapható szlovák irodalmat, hogy az anyanyelvű irodalom iránti érdeklődés felkeltését ilymódon is elősegítse. Ennek az akciónak részét képezte az is, hogy a szlovák szövetség a szlovák települések nemzetiségi nyelvű könyvállományának fejlesztése érdekében 1959-ben és 1960-ban állami dotációval 50 000 Ft értékű könyvet vásárolt s juttatott el a szlovák falvak könyvtáraiba. Az akcióval egyúttal ösztönzést kívánt adni a megyei és a járási szerveknek ahhoz, hogy a nemzetiségi könyvállomány bővítését és felújítását tervszerűen és folyamatosan biztosítsák.

7 1968-ig azonban sem a központi, sem a megyei szervek részéről hasonló könyvakcióra nem került sor.

8 Az 1957-59 folyamán és a 60-as évek elején jelentkező szlovák kulturális igények tehát önálló szlovák kulturális intézmények létrehozását szorgalmazták, de emellett arra is törekedtek, hogy ezeket az intézményeket lehetőleg egy helyre - pl. Békéscsabára - telepítsék, s ezáltal tegyék lehetővé egy szlovák nemzetiségi kulturális centrum kialakulását. A magyarországi szlovákok nagyobb része - talán csak a Békés megyeieket kivéve - a szlovák szövetség székhelyét, Budapestet tekintette és tekinti bizonyos értelemben centrumnak. 1949-ben Békés, Csongrád megyén és még egy-két településen kívül, nem alakultak meg a szövetség önálló helyi szervezetei, s más okok mellett az is szerepet játszott ebben, hogy Budapest, illetve a szlovák szövetség központi szerve és Pest, Nógrád, valamint Komárom megyei szlovák települések földrajzi közelsége gyakoribb kölcsönös kapcsolat kialakítását tette lehetővé. így pl. a szövetség központi jellegű, Budapesten megtartott ünnepségein, kulturális rendezvényein, elsősorban ezeknek a megyéknek a szlovák lakossága vett és vesz részt nagy számban, míg Békés megye ilyenkor csak néhány fővel képviselteti magát. A szövetséggel való állandó kapcsolat és egy kulturális centrum hiányát Békés és Budapesttől szintén távoleső Borsod megye szlovák lakossága érezte meg elsősorban. így nem véletlen, hogy egy regionális, illetve Békés megyeiek esetében központi jellegű kulturális centrum kialakításának törekvései éppen ebből a két megyéből indultak ki. A Békés megyei szlovákok Békéscsabára kívánták helyezni a szlovák múzeumot, a szlovák óvónő és tanítóképzőt; javasolták, hogy Békéscsaba nyújtson otthont egy központi szlovák tánc- és énekegyüttesnek is. Törekvéseiket a szlovák szövetség Társadalmi Bizottsága is támogatta, hiszen egyes szlovák intézmények Békéscsabára történő „telepítését" az indokolta, hogy Békés megye területén élt a magyarországi szlovákságnak több mint a fele, s a szlovák települések között a legnagyobb számú szlovák lakossággal s a szlovák kultúra ápolásában leggazdagabb hagyományokkal is Békéscsaba rendelkezik. A Borsod megyei igény jóval szerényebb formát öltött mint a Békés megyei. A Borsod megyei szlovákok 1960-ban, majd ismételten 1966-ban azzal a kéréssel fordultak a szlovák szövetséghez, hogy támogassa azt a törekvésüket, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, a sátoraljaújhelyi szlovák általános iskolában, olyan művészeti, kulturális munka folyjon, amely ösztönzést és irányítást nyújthatna a borsodi szlovák falvaknak. Az iskola 1950-től 1955-ig oktatási feladatok ellátása mellett ilyen szerepet már betöltött és ez kedvező hatással volt a hegyközi, de a távolabbi borsodi szlovák települések kulturális életére, a szlovák kultúra iránti érdeklődés felkeltésére. A Békés megyei, majd a Borsod megyei kulturális centrum kialakításának igénye akkor jelentkezett erőteljesebben, amikor az ötvenes évek második felében az egyes Budapesten levő szlovák központi intézmények fokozatosan megszűntek vagy más helyre költöztették azokat. 1949-ben ugyanis nemcsak a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége székhelye lett Budapest, hanem a szlovák nemzetiségi intézmények zöme is Budapesten alakult meg. Itt volt egy 71