Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán-Tóth József: Adalékok az Alföld első világháború előtti népességmozgásához - különös tekintettel Békés megyére

2. táblázat A népesség koncentrálódási folyamata i8go és ígio között Békés megyében Nagyságkategória (1910, fő) 1890 Változás 1890-1900 között 1900 Nagyságkategória (1910, fő) fő % % C-koeff. fő % 2000- 5 000 22 704 8,8 + 14,3 1,059 25 955 9,3 5001-10 000 68 142 26,4 + 8,1 1,002 73 632 26,4 10 001-20 000 43 870 17,0 + 6,0 0,983 46 510 16,7 >20 000 123 670 47,8 + 7,2 0,994 132 634 47,6 Összesen 258 386 100,0 + 7,9 278 731 100,0 Változás 1900-1910 1910 Változás 1890-1910 között 1910 között % C-koeff. fő % % C-koeff. 2000- 5 000 +7.6 1,004 27915 9,3 + 23,0 1,064 5001-10 000 + 8,5 1,012 79 894 26,8 + 17,2 1,014 10 001-20 000 + 5,4 0,983 49 000 16,4 + 11,7 0,966 >20 000 +7,0 0,998 141 901 47,5 + 14,7 0,992 Összesen + 7,2 298 710 100,0 + 15,6 A történeti források, a gazdasági fejlődés fő vonásainak ismerete, a nem teljes adatsorok, valamint a későbbi népszámlálási adatokban megmutatkozó tendenciák alapján nyilvánvaló, hogy az első világháború előtti időszakban a tanyai települési és gazdálkodási rendszer továbbra is tért hódít, a népesség bel- és külterület közötti mozgásában a kiköltözés dominál. Ebben több tényező játszik szerepet: a településsíírűség, az árvízmentesítés, a birtokstruktúra, a hagyományos külterjes gazdálkodási mód, stb. Ezek a tényezők egyben területileg is differenciálják a népesség kül- és belterületek közötti megoszlását, illetve mozgását. A megye középső területein, a nagyhatárú agrárvárosok térségében a már korábban is kiterjedt tanyahálózat tovább sűrűsödik, 1910-re a külterületi népesség a szarvasi járásban az összlakosságnak mintegy felét, a gyomai és orosházi járásban pedig 40%-át teszi ki. Itt, bár a kirajzás a már külterületen élők számához viszonyítva nem nagy arányú, sok esetben a belterületi népességénél nagyobb külterületi növekedési arány tapasztalható. Békéscsabán például a külterületi népesség aránya 1890-ben 24,8% volt, és miközben a belterület lakossága csak alig háromszáz fővel nőtt a századfordulóig, a külterületen élők aránya megközelítette a 30%-ot (Becsei J. 1972). Ebben jelentős szerepe volt a település határában levő nagybirtokok - a századfordulóval nagyrészt lezáruló - felvásárolása és parcellázása által indukált népességmozgásnak is. Békéscsaba viszonylag gyors iparosodása ellenére a 20. század első évtizedében a külterületi népesség növekedési aránya még mindig megegyezik a belterületével: 1910-re az össznépesség 29,3%-a, 12367 fő él a város határában (Tóth J. 1976). 62