Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán-Tóth József: Adalékok az Alföld első világháború előtti népességmozgásához - különös tekintettel Békés megyére
átlagtól jóval elmarad. Az Alföld átlag körüli, vagy átlag fölötti (Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Csongrád, Csanád, Hajdú megyék) mobilitást mutat. Az Alföld helyét a népességmozgásban először országos relációban vizsgáltuk. Magyarország* területén összesen hat régiót különítettünk el: Alföld, Dunántúl, Észak-Magyarország (Felvidék), Erdély, Horvát-Szlavonország és a Vajdaság, továbbá a gazdasági és társadalmi jelentősége alapján az előzőekkel egyenrangúként kezelt Budapest. Az öt régió közül 1900-ban és 1910-ben is pozitív volt a népességcsere az Alföld számára felvidéki és dunántúli viszonylatban. Főleg az Alföldhöz közeli észak-magyarországi megyékkel (Heves, Nógrád, Nyitra) szemben volt jelentős a nyereség, a Dunántúlon pedig Fejér megyéből volt leginkább tömeges az elvándorlás. A pozitív szaldó igen jelentős része a több mint 12000 km 2 nagyságú, s 1910-ben már milliósnál népesebb Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére jutott, ezen belül is a Budapestet övező telcpiilésgyűrűre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Alföld pozitív mérlege ebben a két viszonylatban csak ennek lenne a következménye, mivel a népességcsere még a nagy vármegye figyelmen kívül hagyásával is nyereséges, másrészt a Homokhátság dinamikus népességnövekedésében is szerepet játszott a migráció. Erdéllyel szemben a népességcsere mindkét esetben veszteséges volt. Ennek elsődleges oka az Alföldhöz közcllevő, s dinamikusan fejlődő Nagyvárad, Arad és Temesvár erőteljes vonzó hatása. Ez a három város 1900-ban az Alföld Erdéllyel szembeni veszteségének 37»5%-át, 1910-ben pedig már 52,5%-át vette fel. A megyék közül az Alfölddel határos Aradon kívül a hazai viszonylatban fejlett iparral rendelkező Hunyad és Krassó-Szörény gyakorolt jelentősebb vonzást az Alföld népességére. Budapest az Alföldről is jelentős számú népességet kapott, elsősorban Jász-NagykunSzolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Békés megyéből. A fenti régiókhoz képest a népességcsere nem volt jelentős Horvát-Szlavónországgal és a Vajdasággal: jelentősebb számú népesség csak Toron tál megyéből vándorolt az Alföldre. 3. Az Alföld hét megyéje** közötti migráció vizsgálata (Tóth J.-Dóvényi Z. 1977) nyomán az alábbi jellemző vonások mutathatók ki: Mindkét vizsgált időpontban pozitív mérlege volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Hajdú és Csanád megyének. Az utóbbi nyeresége elsősorban Békés megyéből származik, Hajdú megye kedvező helyzete pedig teljes egészében a Debrecenbe irányuló migráció következménye. A másik pólust Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés alkotja. Az első két megyéből az elvándorló népesség túlnyomó része Pcst-Pilis-Solt-Kiskun megyében telepedett le. Átmeneti helyzetben volt Szabolcs megye: az 1900-ban még 1000 főt meghaladó vesztesége tíz év alatt minimális nyereséggé alakult. * A vizsgálat e részében Horvát-Szlavonországot is Magyarország részeként vettük figyelembe, ez tehát azonos a dualizmuskori Magyar Birodalommal. ** A megyék adataiban szerepelnek az ún. törvényhatósági jogú városok is: Debrecent Hajdú megye, Kecskemétet Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye, Szegedet és Hódmezővásárhelyt pedig Csongrád megye részeként kezeltük, bár a népszámlálási kötetekben önállóan szerepelnek. 55
