Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán-Tóth József: Adalékok az Alföld első világháború előtti népességmozgásához - különös tekintettel Békés megyére

Jelentős különbség volt a megyék között abból a szempontból is, hogy a népességcsere egyenlegében milyen arányban szerepeltek az alföldi területek. Csongrád megye veszteségének közel fele (46,3%), Jász-Nagykun-Szolnokénak pedig harmada az Alföldön belüli népességmozgás következménye volt az i9T0-es adatok szerint, Pest-Pilis-Solt-Kiskun nyereségének viszont csak kb. hatoda származik ebből a relációból. Sajátos volt Csanád megye helyzete: alföldi pozitív egyenlege csak csökkenteni tudta az ország többi részével szembeni jelentős veszteséget. 4. A közigazgatási határt túl nem lépő, a belterület és külterület között lebonyolódó népességmozgások legfőbb tendenciája ebben az időszakban a tőkés fejlődés fő irányával ellentétes módon az, hogy miután Magyarországon a föld szerepe a népességmozgás indító okai között jóval jelentősebb, mint a fejlettebb nyugati országokban, folytatódik a külterületek benépesítése, a külterületi népesség gyorsabban növekszik, mint a belterületi. Ez összefüggésben van az alföldi homokterületek és az árvízmentesített térségek birtokbavételével, illetve a tanyás fejlődésnek azzal a fázisával, melyben a tanyával is rendelkezők - a belterületen levő házukat jórészt gazdasági kényszerből föladva - teljesen tanyasi lakosokká válnak. Ez a migrációs forma természetesen elsősorban az Alföld térségére jellemző. (Tóth J. 1969, Becsei J. 1972). III. Békés megye* népességének mobilitása és migrációs viszonyai Kutatásaink során öt területi relációban vizsgáltuk a megye népességmozgását. Ezek alapján - bár az adatbázis hiányosságai miatt az értékelés mélysége több területen elmaradt a kívánatostól - lehetőség nyílt a jellegzetességek, a jellemző vonások feltárására. 1. Békés megyét az 1880-as években kezdődő, s 1906-1907-ben kulmináló kii'ándorlás az országos átlagnál jóval kisebb mértékben érintette. 1899-1913 között éves átlagban - a hivatalos adatok szerint - a megye lakosságának 1,3 ezreléke emigrált, szemben az országos 4,5 ezrelékkel, ez is elvitte azonban a természetes szaporodás egytizedét (Tóth J. 1976). A fennmaradt jelentések és statisztikák szerint ebben az időszakban 5685 fő vándorolt ki a megyéből, ennek döntő része az ígéret földjére, Amerikába (Virágli F. 1971). Az országot elhagyók közel fele 1906-ban és 1907-ben mondott búcsút hazájának (1263, illetve 1349 fő). Más források szerint a kivándorlók száma 1903-1913 között is jóval meghaladta a 6000 főt (Szabó F. 1965). A veszteséget némileg csökkentették a visszavándorlók: a távozók mintegy ötöde visszatért a megyébe. A kivándorlásból származó népességveszteség nem egyformán érintette a megye településeit. Az 1904-1913 között emigrált közel 5000 fő több mint 60%-a mindössze három községből, Békéscsabáról, Endrődről és Orosházáról került ki. A másik végletet Békéssámson, Füzesgyarmat, Körösladány, Köröstarcsa és Szeghalom jelentette: az ezekből a településekből kivándorlók száma a tízet sem érte cl. A megyén belüli nagy eltérések nem mindig magyarázhatók egyértelműen, ezért itt mindössze néhány olyan tényezőre utalunk, melyek a kivándorlás alakulásában feltehetően szerepet játszhattak. Feltűnő, hogy az emigráció elsősorban azokat a településeket érintette, ahol nem, vagy * Az adatok a dualizmuskori - a jelenleginél kisebb területű - Békés megyére vonatkoznak. 56