Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

magyar és szerb lakosság között. Megemlékezik a szerző tanulmányában az 1849. augusztus 5-én lezajlott szőregi ütközetről, amelynek elvesztésével Szeged és környéke számára a forradalom és a szabadságharc végetért. Az elismerés szavaival szólhatunk a következő tanulrnányokról is, amelyek a dualizmus (Bezdán Sándor) és az ellenforradalom (Hegyi András Székely Lajos) időszakával foglalkoznak. Helyesen tették az ellenforradalmi korszak szőregi történetének írói, hogy leírták és elemezték Szőreg 1919-1921 közötti történetének sajátosságait, hogy behatóbban foglalkoztak a község gazdasági életével, társadalmi szerkezetével, amelyről találóan jegyezték meg, hogy az a húszas-harmincas években főként a gyáripar jelenléte következtében összetettebb és bonyolultabb volt, mint a hozzá hasonló magyar településeké. Bármennyire is szeretnénk, de egy rövid ismertetés keretei között mégsem tehetjük meg a szerzők által sorra vett problémák ismertetését. E tanulmánnyal kapcsolatban azonban még egy - módszertani szempontból is fontos - dologra szeretnénk felhívni a könyv olvasóinak figyelmét, nevezetesen arra, ahogyan a szerzők a község társadalmi-politikai mozgalmait megírják. A munkásmozgalom tevékenysége ugyanis nem önmagában jelenik meg a tanulmányban, hanem a község területén működő más pártok és szervezetek tevékenységével együtt, melynek következtében feltárulnak azok a feltételek is, amelyek között a munkásmozgalom, a kommunista párt harcolt. A könyv eddig bemutatott fejezetei alapján még nagyobb érdeklődéssel fogtunk hozzá a község felszabadulásának és az azt követő időszak történetét magukba foglaló tanulmányok olvasásához. S itt elégedettségünk elégedetlenséggé vált. Nem amiatt, ami a kötetben megjelent, hanem azért, ami a kötetből hiányzik. Mert való igaz, Szabó István tanulmánya a felszabadulás utáni agrárviszonyok alakulásáról értékes munka, s ugyanilyen a Nagy Istváné is Szőreg 1944. október 9. - 1947 augusztusa közötti politikai történetéről, de mégis meg kellett volna találni a módját annak, hogy egy tanulmány a község történetét egészen napjainkig is leírja. Olvastuk a szerző mentegetőzését tanulmánya végén közölt jegyzetében arra vonatkozólag, hogy miért fejezte be írását 1947-nél. Sajnos ezt nem tarthatjuk kielégítőnek. Úgy véljük, hogy a kötet szerkezetének jobban megfelelt volna, ha a két előbb említett tanulmányt a szerkesztő a jelenlegihez képest fordított sorrendben közli. Ezt Szabó István tanulmányának máig ívelő áttekintő jellege is indokolttá tette volna. A kötet harmadik, egyben befejező részének a szerkesztő Szőreg népe címet adta. Szakszerű és alapos néprajzi tanulmányokat olvashatunk itt a népi szokásrendről, kiemelten a falu lakodalmi szokásairól és a szőregi viseletről, Ferenczi Imre tollából. A kötet Dér Endre és Tóth Béla karcolataival zárul a szőregi emberekről, sorsokat, életutakat felvillantva, olyanokat, amelyek a mai községet tükrözik. Amit a történetíróknál a felszabadulás utáni időszak esetében hiányoltunk, annak egy részét itt más aspektusban megkapjuk. A kötetben bőven találni fényképeket, dokumentum-reprodukciókat, vázlatokat, amelyek nagyban növelik a mű tartalmi és esztétikai értékét. A „Szőreg és népe" forgatásakor két általánosabb hiányérzet is megfogalmazódik az olvasóban: Az egyik a forráslehetőségek szűkössége, a forrásbázis két alapvetőnek látszó összetevőjenék hiánya. A kötet említi, hogy az 1919 előtti Torontál megyei iratokhoz, amelyek megmaradt része a zrenjanini (Nagybecskerek) levéltárban van, a szerzők nem tudtak hozzáférni. Ez nyilván idő hiányában történhetett, de mindenképpen lényeges hiány, más módon nemigen pótolható. A szegedi sajtóból minden bizonnyal gazdag tényanyagot lehetett volna összeszedni Szőregre vonatkozóan is, ebben a tekintetben nem sok történt. A másik hiányérzet abból adódik, hogy a kötetből nem tükröződik markánsan a község szerb nemzetiségi jellege a megfelelő történeti fejezetekben. (Ezt nem pótolhatja Ferenczi Imre két munkája sem.) Békés megyében most folyik a múlt század húszas-harmincas éveiig lényegében szerb etnikumú Battonya történeti és néprajzi monográfiájának anyaggyűjtése és megírása. Nagyon jó lett volna, ha Szőreg feldolgozásából nemzetiségi vonatkozásban módszertani példát kaphattunk volna. A „Szőreg és népe", mint az elmondottakból kitűnik, sokoldalú, de nem egyenletes vállalkozás, amit érdemes forgatni. A Csongrád megyében folyó történeti és néprajzi kutatásokra itt Békésben mindig megkülönböztetett érdeklődéssel figyelünk, éppen a megoldandó kérdések azonosságai okán is. 522