Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

Mezőberény helye és szerepe a Dél-Alföld településrendszerében Tudományos vitaülés Mezőberényben DÖVÉNYI ZOLTÁN A MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja és Mezőberény Nagyközség Tanácsa 1978. április 20-án a Petőfi Sándor Művelődési Központban „Mezőberény helye és szerepe a Dél­Alföld településrendszerében" címmel tudományos vitaülést rendezett. A vita alapjául szolgáló ösz­szegző tanulmányt, melyet a Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportjának belső és külső munkatársai készítettek, Mezőberény Nagyközség Tanácsa sokszorosított formában a vita résztvevői­nek rendelkezésére bocsátotta. A vitát megnyitó Szűcs Lajos tanácselnök üdvö­zölte a mintegy 60 résztvevőt, majd röviden ismer­tette a település történetét és az elmúlt időszak fej­lődésének főbb eredményeit. A nagyközségben ma már 10 jelentősebb üzem és két termelőszövet­kezet működik. Együttes termelési értékük jelen­leg már meghaladja az évi 1,2 milliárd Ft-ot. Mezőberény kulturális, kommunális fejlődése is figyelemre méltó, a távlati elképzelések szerint ez a fejlődés töretlennek ígérkezik. Az eredmények mellett Szűcs Lajos tanácselnök a nagyközség gond­jairól is szólt, így a lakásépítés problémáiról, vala­mint a közművesítéssel kapcsolatos gondokról. Hangot adott a mezőberényiek azon véleményé­nek, hogy a nagyközség jelenleg nincs olyan szintbe sorolva a településhierarchiában, ami véle­ményük szerint indokolt és megérdemelt, lenne Megnyitója végén megköszönte a kutatást végző és az összegző tanulmányt készítő kollektíva mun­káját. A munkacsoport vezetője, Tóth József kandidá­tus, tudományos osztályvezető, a Mezőberény szerepkörével kapcsolatos kutatások főbb eredmé­nyeinek összefoglalása kapcsán néhány szempontra hívta fel a figyelmet. Szerencsésnek tartotta, hogy a munka során az elmélet és a gyakorlat gyümöl­csöző módon találkozhatott. Utalt arra is, hogy a településhálózat-fejlesztési koncepció kapcsán ér­dekek csapnak össze. A települések állandóan vál­toznak, a koncepció viszont csak egy állapotot rög­zít. Ezért vannak olyan települések, melyek a kon­cepció finomítását óhajtják, a megfelelő kifutási lehetőséget kapott települések pedig a koncepciót változatlanul szeretnék hagyni. Az ellentmondások feloldása érdekében szükséges a koncepció „kar­bantartása", a fejlődéshez történő igazítása. A tanulmány elkészítése során a szerzők (Dö­vényi Zoltán, Pataj Pál, Simon Imre, Szabó Ferenc, Tánczos-Szabó László, Tóth József) olyan területe­ket igyekeztek kiemelni, melyek a hierarchia­szinttel vannak kapcsolatban, így egyes elemek - például a mezőgazdaság - kimaradtak a tanul­mányból. Végezetül az anyagból három lényeges­következtetést emelt ki Tóth József: a) Közigazgatási, jogi státuszától függetlenül Me­zőberény központi funkciókat betöltő település, így településföldrajzi értelemben város. b) Jelenlegi hierarchiaszintje eléri a részleges kö­zépfokú központtá fejleszteni tervezett telepü­lések fejlettebb felének átlagszintjét. c) Hierarchiaszintjét lényegesen befolyásolja a kö­zép-békési centrumok országosan is sajátos te­rületi konfigurációja. Ezután került sor a hozzászólásokra és a vitára. Zoltán Zoltán kandidátus, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem (Budapest) docense - a vita vezetője - néhány gondolatot mondott el be­vezetőül. Mezőberényen kívül más települések is küzdenek hasonló problémákkal: ez a vita túlmutat a nagy­község és a megye határain, ezért hasznos lenne, ha országos tapasztalatai is születnének. A település­hálózat-fejlesztési koncepció a Perczel-Gerle-íé\e elképzelést vette alapul. Amikor ez kikristályoso­dott, még sok mindent nem láttunk világosan. A 30-as évek elméletei - W. Christaller, Menáöl Tibor elképzelései - a maguk idején jók voltak, de a mai dinamikus fejlődés során részben már kevés­nek bizonyulnak. Egyre inkább fel kell ismerni, hogy a 10000 la­kos feletti településekben a helyi lakosság is fellép­het a városi színvonalú ellátás igényével. Nem ér­vényes az, hogy a települések hatszöges rendszer­ben helyezkednek el. Az agglomerálódás sem „fér bele" tulajdonképpen a település-hálózat-fejlesz­tési koncepcióba, mert ez maximum városhárma­sokkal számol, a négy vagy öt településből álló együttes már önmagában is problémát jelent. 523

Next

/
Thumbnails
Contents