Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

szedésképének monotonságát töri meg. A tervező alkalmazta a szedés és oldalfelépítés művészetének a mai, a nagyüzemi könyvgyártás mellett is lehetséges eljárásait. A diósgyőri bordázott papírra történt nyomás kifogástalan. Különösen magas színvonalú a reprodukciók kivitelezése: az erős kicsinyítéssel készült képeken is a szöveg minden részletében tökéletesen olvasható. A képek nyomása vonalas klisével, finom szürke színű alapra történt. Mindez a könyvet előállítók nagy szakmai felkészültségét, gondosságát, ízlését dicséri. Megítélésünk szerint a könyv tartalmának színvonalát még inkább emelné egy tömör szerkesztői bevezetés, amely felhívná az olvasó figyelmét a közölt iratok előbbiekben megjelölni próbált főbb tartalmi csomópontjaira. E bevezetés módot adott volna a Réthy-nyomdának a korabeli hazai nyomdászatba való elhelyezésére, jelentőségének reális meghatározására. A kötet erre csak kismértékben nyújt lehetőséget; inkább a túlértékelés irányába befolyásolja az olvasót, mert összehasonlításra alkalmas adatok a kötetben nincsenek közölve. A bevezetés elemezhette volna Réthy Lipót könyvművészeti törekvését is, amely - mint már utaltunk rá - főképpen a késői klasszicista tendenciát juttatta érvényre. Ugyancsak megkíséreltük volna a nyomda papírforrásainak kiderítését a vízjelek alapján. Kiemelést érdemel az iratokat kísérő gondos, alapos jegyzetapparátus, amely az iratok jellegét is tartalmazza. A jegyzetanyagból hiányzik a hivatkozott szerzők nevének valamilyen módon, pl. kurzívval való kiemelése. Nem látszik szerencsésnek a jegyzetek sorszámainak kurrens szedése (a kurrens számok és az utánuk következő, gyakran ugyancsak kurrens betűvel kezdődő magyarázat esetleg félreértésre ad okot. Pl. „6 vizsgálatot = könyvvizsgálatot". Pedig nem 6, hanem csak általában a vizsgálatról van szó, a 6-os szám a jegyzet sorszámát jelenti stb.) Az észrevételek természetesen nem érintik a könyv érdemi részét; olvasása a történettudomány, ezen belül a helytörténet, a nyomdászat- és betűtörténet iránt érdeklődők számára éppúgy tanulságos, mint amennyire élményt nyújtó a szép könyvek kedvelőinek. Sajnálhatjuk, hogy ez az értékes kis forráskiadvány - amely az első Békés megyei nyomda megalapításának 130., az alapító nyomdász születésének 160. évfordulójára jelent meg nem került könyvárusi forgalomba. Elszámolás a szellemi útravalóval A Péter András emlékkönyv margójára TAKÁCS LÁSZLÓ A szeghalmi gimnázium és Szakközépiskola 1976ban ünnepelte fennállásának félévszázados évfordulóját, iskolatörténetének kezdete azonban hozzávetőlegesen még egy negyed évszázaddal előbbre vetíthető vissza. 1907. júniusában végrendelkezett úgy Péter András, jómódú szeghalmi parasztbirtokos, hogy kétezer holdnyi vagyonát a helyi református egyházra hagyja, „azon célra, hogy ezen összeget tőkésítse mindaddig, míg tőkésített kamataival együtt oly összegre emelkedik, hogy ezen összeg elegendő lesz egy gimnázium felállítására." A végrendelet merőben szokatlan és egyedülálló jelenségnek számított akkor. Igazi jelentőségét csak egy olyan népi író érthette meg, mint a Szeghalommal tőszomszédságban tevékenykedő Szabó Pál, aki 1940-ben, a parasztnábob születésének 100. évfordulóján megemlékező beszédében így vélekedett az alapítványról, s az akkor már 24 éve halott Péter Andrásról: „Ha a sír felé ballag az ember, rendszerint nagyon körülöleli a jóság. Egyik ezt az intézményt támogatja, a másik mást. Hite, felfogása szerint. De hogy egy paraszti származású földbirtokos tekintélyes földbirtokát iskolai célokra, azaz a népi szellem munkálására fordítja egyedülvaló jelenség nemcsak a parasztság, hanem az egyetemes magyarság történetében. Mert az igazság az, hogy igen sokan életüket adták már legtágabb hazánkban is a népért, a parasztságért, de egész vagyont, hozzá még földbirtokvagyont nein adott soha senki. Csak egy ember. Péter András szeghalmi földbirtokos." Hogy mennyire igaza volt Szabó Pálnak, legyen szabad azt egy távolabbi vidék vaskos, s a századforduló szemléletére általánosabban jellemző ellcn509