Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 4. szám - SZEMLE
lehető tökéletes megismerése, - ezek voltak fő állomásai. Az is jó Tessedik arcának fölfedéséhez, hogy szépírói indíttatásúnak érzett önéletírása ebben segít, s Tóth Lajos iránytűként és ökonomikusán használja végig is e munkát. Jól ismeri persze valamennyi Tessedik-művet, és a rendelkezésére álló, valamint saját kutatási adatai alapján beállítja a - jelenlegi - véglegesnek látszó számot: a cím szerint rögzített 287 műből a nyomtatásban megjelentek száma megközelíti az 50-et. Azt is megtudjuk, merőben praktikussági okokból - hogy a külföldiek számára fordítás nélkül nyomban olvashatóvá váljék - Tessedik munkáit nagyreszt németül írta. Ezen túl - nagyságrendben is - latinul, magyarul és szlovákul. Tóth Lajos helyesen érzékel és következtet: Tessedik életművének csúcsa: mindent megtenni a parasztság társadalmi és gazdasági helyzetének megjavítására. Ha kora a reformtörekvések bugyra volt, ő ilyen hétköznapian egyszerű és szent dolgokkal kívánta e batyut megtölteni. Nem ő tehet _ rról, hogy kézenfekvő újítási törekvései, a szikes föld megjavítása, folyószabályozás, trágyázás, öntözés, rét- és legelőgazdálkodás, fásítás, gyümölcstermesztés s még sorolhatnánk, csak a kísérleti szakaszokig juthattak cl, azaz számára légvárakká merevedtek. Azzal pedig egyenesen példát adott minden időkre, hogy egy faluban s annak határában olyan dolgokat mívelt, melyekből országos következtetéseket lehet levonni. Tóth Lajos mindig adatokra támaszkodó, tényközlő munkája alapján ma már tisztán látjuk: a szakdolgokhoz kitűnően értő, azok tudósa, de a társadalmi haladás eszméi iránt is igen fogékony Tessedik - egyáltalában nem volt például közömbös a jakobinizmussal szemben - a szellő- és nap-járta Európára kívánt volna innen ablakot nyitni. Energiáit, melyekkel mint reformer, nem az ország népét, de egy falu társadalmát sem tudta megváltoztatni - kicsit kárpótlásként is - a nevelésre, tanításra fordította. Tóth Lajos mondanivalójának záró része a pedagógus Tessedik ezúttal is igen megbízható vonalú profilját mutatja be. Nem véletlen s nem is kifogásolható, hogy a szerző hangja - amennyiben ez a „száraz" tanulmányírásnál lehetséges - itt forrósodik át legjobban. Mérjük csak föl hűvös tárgyilagossággal, mit jelentett a kor elvadult oktatási viszonyai között jószerivel a semmiből, tehát saját erőből egy gyakorlati gazdasági ipariskolát megteremteni s - négy évi megszakítást leszámítva - több mint egy negyedszázadon át működtetni. Tanított, nevelt, az eredmények mutatják, vágyai eldorádójának érez- | hette a számbavétel perceiben e kis műhelyt. S meg kellett érnie, hogy becsukják kapuját. Elégtétel volt számára, hogy az oktatásban, nevelésben 1 olyat alkotott, hogy a keszthelyi Georgicon szervezésekor Festetics György „szeme előtt a szarvasi intézet példája lebegett"? Bizonyára. De „csak" 1 elégtétel. Mert Tessediknél a serény munkát, amit elvontak tőle, az elégtétel nem pótolta. Egy tudományos igényű munkának érték-, de mindenképpen fokmérője a tájékozottság a választott anyagban, a téma körüljárása, irodalmának ismerete. A szerző a Jegyzetekben - megszámoltam - 1273 forráshelyre hivatkozik, Névmutatója 728 személyt tart számon. A puszta tényközlésen túl szükségtelen e kérdésnél időzni: mily gyötrő fáradozás, megfeszített munka tanúi e számok. A könyv nagy érdeme, hogy egy kitűnő és nemes, fürge és találékony elmét önnön korában úgy I épít be: nemcsak szűk hazájában, de Európából (természetesen Oroszországot is beleértve) is jól látszik, vagy ha úgy nézzük: ő maga lesz tükrévé egy korszak haladó eszmevilágának. Ezért nem indokolatlan talán e munkának - célkitűzését tekintve - már-már a teljesség igényét tulajdonítani. Tudományosan, módszeresen feszes, fegyelmezett hangú könyv a Tessedik Sámuel. Ez az igény mindenképp elsősorban a tájékozottak, kutatók, tudósok és tudósjelöltek, tehát az „értők" asztalárakönyvespolcára helyezi a kötetet. S épp a könyv kedves leleplezése nyomán derül ki, hogy Tessedik- 1 bői nemcsak érdemes lenne „közügyet" csinálni, de kell is. A kiadói gondok közé mihamarább föl kell venni, ha eddig nem történt meg, hogy e páratlan tudós, elszánt újító és nevelő élete, harcai a tudományosnál könnyedebb közlési formában a széles olvasórétegekhez, kivált az ifjúsághoz mielőbb eljussanak. Aminek minden bizonnyal dr. Tóth Lajos örülne legjobban, hisz egy ilyen kívánalom megvalósulásának az ő könyve nyitná meg az utat.
