Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

1947- május elsején - a március u-én megtartott pártközi értekezlet megállapodása értelmében életbe lépett az 1947. évi XI. te. a szövetkezetekről. Ezzel megnyílt a lehetőség a szövetkezeti mozgalom egységének megteremtéséhez; 1947. július i-én kormányrendelet hívta életre az egységes szervezetet, a Magyar Országos Szövetkezeti Központot. A jobboldali vezetőket 1948. elejére sikerült ugyan kiszorítani a vezetésből, de a szövetkezeti mozgalom új alapokra fektetése nagyon komoly feladatot jelentett a továbbiakban is. Az 1947-es kormányalakítás után kedvező politikai feltételek alakultak ki a szövetkezeti mozgalom szükséges átformálásához. A nemzeti parasztpárt szövetkezeti ankétján Erdei Ferenc kifejtette elképzelését a magyar szövetkezeti mozgalom új I útjairól. 1948. április 22-én napvilágra került a Magyar Kommunista Párt szövetkezeti irányelve 1 is, amely alapjaiban megegyezett a parasztpárt koncepciójával. Az új szövetkezeti program az MDP programjának részeként került végrehajtásra. A szerző befejezésként áttekintést ad a földmű1 ves- és hitelszövetkezetek új alapokon történő fejlődéséről, a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti lépéseiről. A kötet értékes függelékkel zárul, amelyben kimutatást kapunk az 1950 előtt cégjegyzett Békés megyei szövetkezetekről, a csorvási földművesszövetkezet 1948. évi juttatási jegyzékéről és a földművesszövetkezetek 1947-1949. éveinek zárszámadó mérlegeiből. Zalai György igen gazdag forrásanyagot dolgozott fel: levéltári, sajtó, szakirodalmi források, utalások egészítik ki egymást igen szerencsésen. Egyetlen kérdésünk lehet, a periodizációval kapcsolatban. A népi demokratikus forradalom egységes korszak, a szerző ennek ellenére nem az MDP programjával zárja munkáját, hanem 1949 őszével, feltehetően a termelőszövetkezeti mozgalom indulásának bemutatása miatt. Az olvasó nyereségét nem vitatom, hiszen értékes és érdekes információkhoz juthat 1949 vizsgálata révén, ennek ellenére szerkezetileg Zalai munkája nem kerek, lezárt, hanem nyitott. Nagy kár, hogy néhány dokumentum értékű fotó közlésére nem kerülhetett sor. Meggyőződésem, hogy ez a kötet komoly nyereség a történeti irodalom számára, értékes és élvezetes olvasmány, amely megérdemli a legszélesebb körű figyelmet. Ismét bizonyosságot kaptunk, a Békés megyei helytörténészek munkájára érdemes odafigyelni. A Kner Nyomda gyomai üzeme színvonalas munkát végzett. A kötet tipográfiai megoldásai - a könyvet tervező Pctőcz Károly érdeméből teljes harmóniában vannak a tartalmi mondanivalóval. Tóth József: Az urbanizáció népesség-földrajzi vonatkozásai a Dél-Alföldön Földrajzi Tanulmányok 14. Akadémiai Kiadó, 1977. 142 o. ENYEDI GYÖRGY A tanulmány a dél-alföldi népesedési folyamatoknak és a régió városfejlődésének összefüggéseit vizsgálja. Következtetései nemcsak a dél-alföldi, de az egész magyar városfejlődés szempontjából tanulságosak. Elemzésében jól kidomborodnak az Alföld településhálózatának sajátos vonásai is: a mezővárosok, a falu - város kapcsolatok egyedi jellege, a tanyás településforma. A népességváltozások és a városfejlődés kapcsolatának vizsgálata az egész társadalmi - gazdasági átalakulást tükrözi: az elmúlt évszázad, részletesebben az 1960-1970 közötti évtized társadalomtörténete is érzékelhető e szerény terjedelmű könyv lapjairól. A Dél-Alföld népesedése - az iparosodás és a modern értelmű városiasodás késedelme miatt különbözött az ország fejlett régióitól. 1869 és 1949 között a községek lélekszáma gyorsabban nőtt, mint a fejlődés perifériájára került városoké. Az 1949 utáni két évtizedben a Dél-Alföld városi központjai fokozatosan megerősödnek, népességük növekszik, bár a kiáramló mezőgazdasági népességnek csak egy részét tudják lekötni. A régió az ország egyik fő munkacrő-kibocsájtó területévé válik. Az 1970-es években a régió népességcsökkenése megáll, a városok körzetük tényleges urbanizálódási gócaivá válnak. 503