Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László. Justh Zsigmond - naplói és levelei tükrében

házy Károlyt Berlinből a Zeneművészeti Főiskolához kösse stb.) és törődött nemcsak annak a 67 családnak, amely pusztaszenttornyai birtokán élt, hanem az Orosháza környéki pa­rasztságnak a kulturális felemelésével is. Kiváló előadókat hívott meg a szenttornyai nép­körbe, akik szociológiai, közgazdasági, gazdaságtudományi, irodalmi kérdéseket boncol­gattak, felállította a parasztszínházat, amelyre - a kortársak egybehangzó véleménye sze­rint - egyedül volt büszke, személyesen példát mutatott a „vegyes társaságok" példásan fegyelmezett fehér-asztali vigadozásaira, amelyeken a „hellenisztikussá idealizált" parasz­tok, saját gányói együtt kvaterkáztak vele és előkelő magyar és külföldi barátaival. Különösen azokban a levelekben forrósodik fel az érzés, amelyekben legszűkebb puszta­szenttornyai közösségéről, a parasztszínház eredményes működéséről, és lelkes szereplőiről ír. Több hit, több erő, több elevenség van ezekben, mint a legkedvesebb barátok vidám vendégeskedéseiről szóló beszámolókban. Szinte új életre kapott a gányósikerek láttán! Nem érdeklődik egyéb dolgok iránt, csak kísérletének gyors igazolódása izgatja: rokon-e a magyar paraszt jelleme a klasszikus görögével, s méltó-e a vérfrissítő szerepre. Meg is gyorsítja a körszínház építését; úgy véli, a múzsák temploma alkalmasabb hátteret biztosít kísérletéhez, mint az a kiürített üvegház, ahol az első előadásokat rendezte. Fővárosi és külföldi művészbarátait vele csalogatja a pusztára. Nemcsak „népies darabokat", hanem Sophokles és Plautus dialógusokat, sőt Moliere és Shakespeare vígjátékokat is játszat benne nagyszerű gányószínészeivel: Molnárné Zalai Juliannával, Puskás Lidivel, Beniám Vicá­val, Rajki Pistával, Kulcsár Pállal, Czombos Janival és társaival. Hamarosan népes gárda: 25-30 lelkes fiatal áll mögötte, és próbálja ki erejét és tehetségét. A nézők nyolc kilomé­ternyi körzetből sereglenek az előadásokra, és belépti díj nélkül gyönyörködnek az élmény­számba menő színpadi játékban. Természetesen vele és vendégeivel együtt. Csak a szomszéd földbirtokosok nem hivatalosak, őket nem is hívja soha. Nincs is helyük ott - érzéketlenek Justh elvei és törekvései iránt. Napfényt kereső külföldjárását esztelen pazarlásnak, felleghajtó arisztokrata allűrnek, gyakori vendégfogadását excentrikus bolond­ságnak, dőre nagyzási hóbortnak, sajátos népszeretetét tekintélyromboló őrültségnek, egy egzaltált elme szánalmas eltévelyedésének tartják. Holott őszinte volt mindvégig ez a vi­szony. Mindkét részről. Tartalmat az egymással szembeni kölcsönös tisztelet és felelősség­tudat adott neki. „Hatvanhét családdal van dolgom, mind bérlőnk, de nemcsak azok: ba­rátaim, testvéreim nekem. Jóban-rosszban hozzám fordulnak. Gyermekeik keresztszülője vagyok, násznagya a leányaiknak, elsiratom velők elköltözötteiket... Egymásra támaszko­dunk ők és én, s úgy érezzük, az élet kíméletesebben iramlik el fejeink fölött". Fesztelen közvetlenséggel, szinte családtagként látják vendégül azok is, ha betér hozzá­juk: „Ma Molnáréknál ebédeltem... Délután a fiatalság labdajátékát néztem végig, meg Franyó Misával bejártam a falut - ma este itt lesz az orosházi (jobbik) banda, s nálam vacso­rán: Molnárék, Guba János és felesége, meg a falu ajándoka, meg a felesége... Hol vannak a cannes-i uralkodó és nem uralkodó hercegek, mind a mihaszna szó" ...mindez már el­tűnt. „Hol vannak a holtak árnyai, amelyek ott mindig folyton kísértettek. Az itteni első lágy tavaszi szellő visszahozott a földre. Visszaadott önmagamnak. De jó élni!" örvendezik egy 1892. április 4-én kelt levelében, alighogy hazatért hosszú franciaországi útjáról. Kezdi érezni, hol az igazi helye, hol őszintébb az élet. Egyre távolabb kerül az arisztok­rata-nagypolgár világtól, mind több és több időt tölt az egyszerű emberek nyugalmat árasztó társaságában. Boldogan újságolja is: „Tegnapelőtt két keresztelőm is volt egymás után... Múlt vasárnap délutánt a Bertha család kebelében töltöttem igen-igen hangulatos módon... tán ezeket szeretem a legjobban. Legtöbb bennük a „paraszt rassz". Tiszteli és szereti őket; 453

Next

/
Thumbnails
Contents