Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László. Justh Zsigmond - naplói és levelei tükrében

sévcl és parfümjeivel együtt" - vallja be naplójának, sőt hitelesíti is egy Reviczkyhez írott levéllel: „Érzem, hogy a tűzijáték nem melegít; néha fázom". Igen, a Párizsi napló önmagában nem nyitja fel Justh sűrű külföldjárásának titkos lakatját. Szinte gyanúsan hallgat az igazi okról. Ritkán ad jelzést súlyosodó ncuralgiájáról, kínzó álmatlanságáról, kegyetlen köhögési rohamairól. Habzsolja az életet, nincs ideje arra, hogy betegségén fanyalogjon. Felelőtlenül herdálja szűkös erőtartalékait - érleli magában az írót. A Hazai napló és a kevésbé fegyelmezett, kevésbé átszűrt érzéseket, spontán reflexiókat közvetítő levelezés gyakori híradásaiból derül fény valójában az igazságra. Arra, hogy szánni való kényszerutazó volt, aki erősen romló egészségét, gyönge fizikai erejét, kicsiny ellenálló képességét védelmezve, orvosi tanácsra vett vándorbotot a kezébe, és menekült a hideg magyar tél elől a levegőváltozást biztosító, napsugaras külföldi tájakra: Párizsba és a Riviérára, Egyiptomba és Indiába, hogy csak a legfontosabbakat említsük. S mennie kellett akkor is - szülei kívánságának engedelmeskedve -, amikor már ő maga sem látta értelmét. A Hazai napló és a levelezés másra is felhívja figyelmünket. Azt tudatosítják, hogy Justh Párizs után szinte önkénytelenül is menekült a csöndhöz, a vidéki élet nyugalmához. Kereste a magányt, amelyben tisztázni tudja élményeit, újraélheti sokszínű benyomásait, szembesítheti a tudomány igazságaival a magyar társadalmi helyzetről szerzett negatív tapasztalatait nagy regényciklusa, a 14 kötetre tervezett A kiválás genezise számára. Ilyen pillanatokban legfeljebb csak egyetlen hozzá hasonlóan érző-gondolkodó barát társaságát bírta el. Bosszantotta, ha érdektelenek zavarják, ha „a tavasz illatába kapadohány bűze vegyül", mert hármas intimitás nincs, s a nem homogén érzésűek túlzott realitásukkal tönkre teszik a legszebb, legbensőbb hangulatot is. Mentsvárat keresett a csöndben, amelyben Darwin fejlődéstani törvényeinek (eszerint a szerves világ tökéletesedésének 3 hajtóereje van: a változhatóság, az öröklés és a természetes kiválasztódás) az emberi társadalom fejlődésére vonatkoztatott spekulatív alkalmazásán töprengett. Erre alapozva bízott a parasztsággal való vérkeveredés frissítő erejében, és talált olyan eleve kizárt, eleve járhatatlan megoldást, amelytől ha kora arisztokráciájának „fizikumra leggyöngébb, szellemileg azonban legértékesebb" elemeit: saját ideggyönge, tépelődő észlény-társait, az új magyarság táborának ezeket a korhadásra kárhoztatott, életre és boldogulásra képtelen lelkeit nem is tudhatta a sorozatos öngyilkosságtól megmenteni, legalább azt remélhette, hogy a jövő vezetőgencrációját edzettebbé, életképesebbé teszi. Figyelme tudatosan fordul az egészséges nép felé. Fontos társadalompolitikai tényezőnek érzi, és alaposabban ki akarja ismerni. Nemcsak Szenttornyán, hanem barátainak birtokain: Anarcson, Tajnán és Nehrén is. Örömest tartózkodik körükben, együtt táncol velük, megfeledkezve bajáról. Bizonyos, hogy parasztszemléletének politikai tartalma, közéleti töltése a Párizsi napló után nőtt meg. Gondolkodása egyetemesebb lett, műveiben megjelent a paraszt, mint irodalmi téma. Eleinte ugyan csak barátkozik „a magyar nép még fejletlen látású, de mély filozófiájával", s a nemzeti jelleget keresi abban, „miképp él, szeret, gondolkozik, elmélkedik, hal meg a magyar ember a társadalmi létra különböző fokain". A Fuimus Czobor Adám-Bélteky Erzsébet házasságával ér el majd az elv meghirdetéséig: a rassz szükségszerű felfrissítésének a sürgetéséig. Justh - a levelek tanúsága szerint - egyszerre szolgálta a már emlegetett 2 végletet. Kivette részét a magas művészet propagálásából s vele az uralkodó körök szellemi szintjének a formálásából (az előbbiek során már említett művészpártoló intézmények mellett Kiss József lapjának, A Hét- nek a szerkesztéséből is szerepet vállalt, gondja volt arra is, hogy Agg452