Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László. Justh Zsigmond - naplói és levelei tükrében

Nem csalogat gazdag, előkelő családokat, „kik pénzökért nemcsak kéjt, hanem élvezetet is keresnek, kiknek finom idegzete mindig újabb és újabb benyomásokat kíván". Sem nagy művészeket és írókat, akik azért zarándokolnak oda, hogy megtalálják „azt a talajt, amely művészies s amellett éltető, amely finomít s amellett erőt ád, amely termékenyít s amellett néha mérgez, amely megtanít az élet művészetére, s amellett megadja annak filozófiáját is". Ez komorabb, bronzszínííbb világ. Elkedvetlenítőbb, de patriarchálisabb, műveletlenebb, de nyíltabb. Az életért való küzdelem elve nyersebb formában érvényesül benne, és világosabban kitetszik „a természet nagyszerű és kegyetlen törvénye": a gyengébbnek vesznie kell, s ez még rezignáltabbá teszi a különben is labilis idegzetű egyedeket. Nincs szilárd talaj a lábuk alatt, hiszen itthon is, az áhított és hőn szeretett Párizsban is „csodabogarak": „Mi különbség van köztünk és az állatkert (értsd: Párizs) most szabadon elővezetett beduinjai közt? Más világból valók vagyunk, más korszakéi. Minket is csak bámulnak, és nem értenek meg. Elünk és elfelejtenek". A történelmi Magyarország koncepciójában gondolkodó, a magyar arisztokrácia jövőjét keserűen szemlélő, osztályvédő Justh józan kritikájú magyar társadalomszemlélete méltán lehetett pesszimista. Nem a divatos schopenhaueri filozófia előtti elvtelen behódolás miatt (erről szó sincs), nem is az analitikus írói módszer természetéből adódóan, amely végső okkeresésével egészen az eszmény és valóság, álmunk és sorsunk kettősségéhez vezet cl. Ilyen mélységig eljutva pedig a dilemma csak lehangoló lehet. Ez a filozófia és ez az írói módszer legfeljebb a helyzet összetett vizsgálatát, a tények könyörtelen számbavételét, az indítékok és lehetőségek buzgó kutatását és feltárását követelte tőle, s a valóság pontosabb és reálisabb értelmezéséhez segítette hozzá. Jobban tudatosította a kór nagyságát, s arra késztette, hogy gyógyítására hathatós orvosságot keressen. Justh - egyéni tulajdonságait tekintve - súlyos betegsége ellenére sem volt pesszimista. Szerette az életet, élvezte színeit és hangulatait, az áradó jókedvet és a nyugodt, harmonikus derűt, gyönyörködött a magabiztosságot sugárzó férfi erőben és az asszonyi életrevalóságban, szívesen időzött az egészséges szenvedélyű, önfeledten mulató nép körében, örömest vett részt saját gányóinak, dohánykertészeinek vidám szórakozásain, meg-meglátogatta otthonaikban őket, tetszett neki kultúréhségük, ösztönös jókedvük, természetes egyszerűségük: az a nyugodt méltóság, ahogyan az élet nagy esélyeit fogadják, és kegyetlen sorscsapásait elviselik. Mindezeket a tulajdonságokat a Hazai naplóból és a levelekből jobban kiolvashatjuk. Teljesebb képet tárnak elénk, mint a Párizsi napló a végletes emberi tulajdonságokat szép szintézisbe hozó Justh művészi érzékenységéről, aki úgy volt lelkes híve a túlrafinált modern zenei és képzőművészeti irányzatoknak, hogy ugyanakkor őszintén kedvelte és áhította a primitívet, a naiv művészet tiszta egyszerűségét is. Tény, hogy eredetiségre, imprevu-ra éhes lelke Párizsban is többször lelt kielégülést a szalonokon kívül: a kávéházak meghitt sarkaiban a gyöngéden figyelmes magyar cigányzenészek muzsikáját élvezve, vagy a nem is rosszul politizálgató fiákerkocsisok helyzetelemzéseit hallgatva, továbbá a Turgenyev alapította orosz bibliotéka torzonborz, fésületlen fiataljainak nihilista körében, sőt egy nem kizárólag az illegitim szerelem témájában jártas éjszakai pillangó gondolkodásmódjának és érzésvilágának analizálása közben is. Ezek azonban csak színezői és nem meghatározói voltak akkori életének és tevékenységének. Pihentető állomások a rohanásban. Meghitt hangulatot és újszerű feladatokat nyújtó üdítő alkalmak, amelyek enyhe sugaraikkal egyidőre fölmelegítik, és eltüntetik rosszkedvét. „Egész nap azon töröm a fejem, hogy milyen őrült, aki a világba jár, unom az egész Párizst szellemeskedé451