Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pilishegyi József: Az életszínvonal, a reáljövedelem és a fogyasztás alakulása Békés megyében a IV. ötéves terv időszakában

azt jelzik, hogy a jövedelmek növekedésével párhuzamosan meggyorsul a jövedelmek kiáramlása, s ezáltal növekszik a fogyasztás. A Magyar Tudományos Akadémia 1970-cs közgyűlésén hangzott el az egyik előadásban, hogy „Ugrásszerűen növeli a fogyasztást és gyorsan változtatja annak belső szerkezetét a jövedelem és a szabadidő növekedése." Vannak ezzel ellentétes vélemények is: ,,A lakosság fogyasztásának összetétele egyik évről a másikra jelentősen nem változhat, de hosszabb távon, pl. egy ötéves tervidőszak alatt a struktúraváltozás figyelemre méltó." (3) E két idézet is bizonyítja, hogy a fogyasztással, valamint a fogyasztás szerkezetének megváltozásával, az ehhez szükséges időtartammal kapcsolatosan különböző vélemények vannak. A vélemények azonban egy dologban megegyeznek, mégpedig abban, hogy a fogyasztás és a reáljövedelem a legszorosabb összefüggésben van egymással. Fogyasztási javakat csak a jövedelem segítségével, s azzal arányban lehet beszerezni. Ebből következik, hogy csak akkor növekedhet a fogyasztás, ha növekszik a jövedelem. A fogyasztás struktúrájának megváltozása sem önmagában megy végbe, hanem magába foglal egy sor egyéb változást. A fogyasztás növekedése hat az életkörülmények, és az életmód megváltozására. Ez fordítottan is igaz: az életkörülmények megváltozása hat a fogyasztás szerkezetének átalakulására. (Pl. faluból városba költözés). A lakosság széles rétegei a változások hatására egyrészt több, másrészt mindig újabb, továbbá mindig jobb minőségű fogyasztási javakra tartanak igényt. III. Az elmúlt ötéves tervben a fogyasztás növekedése 26 százalékos volt országos átlagban. Lényegében ez 1 százalékkal haladta meg a reáljövedelem növekedését. A fogyasztásra kiadott pénzmennyiség mindig kisebb, mint a lakossági összjövedelem. Ezért lehetséges az előbbi tény. A fogyasztás növekedése alapvetően a termelés fokozódásával függ össze. A termelés biztosítja a fogyasztási cikkek állandóan bővülő választékát, és ösztönzi a jogyasztókat gazdasági döntéseikben. Ezeknek a döntéseknek a meghozatala viszont alapvetően a rendelkezésre álló jövedelmektől függ. Amennyiben a jövedelmek emelkedése olyan mértékű, hogy az alapvető szükségletek kielégítésén túl bizonyos jövedelemhányad fennmarad, akkor lehetségessé válik, hogy a családok gazdasági döntései előtérbe kerüljenek. A diszkrecionális hányad teszi lehetővé a másodlagos szükségletek kielégítését jelentő anyagi javak megszerzését. A diszkrecionális hányad létrejöttéhez elsődlegesen az szükséges, hogy az élelmiszerekre fordított kiadások csökkenjenek. Nálunk már lényegében ez a helyzet, érvényesül az Engelféle törvényszerűség, vagyis egy bizonyos jövedelmi szint elérése után az élelmiszerekre kiadott jövedelemhányad tovább már nem növekszik. Az élelmiszerek fogyasztása tehát merev, egy meghatározott szinten stabilizálódik. A kiadás növekedését elsősorban nem menynyiségi, hanem minőségi tényezők okozzák, átalakul az élelmiszerek fogyasztási szerkezete, a magasabb tápértékű, fehérjegazdag élelmiszerek fogyasztása kerül előtérbe. Az egy főre jutó évi átlagos kiadás statisztikai adatai igazolják az előbb vázoltakat. Mind országosan, mind Békés megyében növekedett ugyan az élelmiszerekre kiadott pénzösszeg - országosan 18,3 százalékkal (3); Békésben 19,5 százalékkal -, az összkiadás százalékában, viszont jelentősen csökkent a családok kiadási hányada. 1970-ben megyénkben a munkás háztartásoknál egy főre jutó élelmiszerekre fordított kiadás az összkiadás 43,4 százaléka; a szellemi dolgozóknál 38,9 százaléka; a paraszt családoknál 50,0 százaléka, a kettős jövedelműeknél 43,6 százaléka volt. 1975-ben viszont már csak 38,9; 33,5; 42,0; 39,1. százalék. Átlagosan a megyében ezen kiadási hányad 43,9 százalékról 431