Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pilishegyi József: Az életszínvonal, a reáljövedelem és a fogyasztás alakulása Békés megyében a IV. ötéves terv időszakában

átlagnál. A kettős jövedelműeknél viszont meglepetés a minimális növekedés, mivel a köztudatban ennek éppen az ellenkezője él. A reáljövedelem átlagos emelkedése jelzi, hogy megyénkben jelentősen növekedett az életszínvonal. Különösen pozitív, hogy a munkások reáljövedelmének növekedése 26,4 százalék volt. Ezzel az ipari munkások egy főre jutó reáljövedelme megközelítette az országos átlagot abszolút számokban mérve. A megyében legjobban a szellemi foglalkozású háztartásokban emelkedett az egy főre jutó reáljövedelem. Természetesen ez a növekedés sem olyan mértékű, hogy sértené a szocialista elosztási elvet. A növekedés alapvetően a központi bérintézkedések eredményességét tükrözi. Az öt év során béremelkedésben részesültek a tanácsok dolgozói, az egészségügyi dolgozók, az alsófokú tanintézetekben dolgozók, a kutatóintézetek dolgozói, stb. Az egy főre jutó reáljövedelem emelkedése jelzi, hogy a családok anyagi helyzete javult. Szükségleteiket magasabb szinten képesek kielégíteni mint öt évvel ezelőtt. Hazánkban már nem okoz gondot az alapvető szükségletek kielégítése, ugyanakkor még jelentős különbség van a társadalom tagjainál ezen szükségletek kielégítésének szintjében. Vannak olyan csoportok, amelyeknél még az elemi szükségletek kielégítése is hiányos. A jövedelmek folyamatos növelése ezen társadalmi csoportok és egyének számára is lehetővé teszi az elemi szükségletek kielégítését, valamint a magasabb rendű szükségletek iránti igény kialakulását. A magasabb rendű, vagy másodlagos szükségletek iránti igény sok esetben már akkor jelentkezik, amikor még az alapvető szükségletek kielégítése sem teljes. Ez elsősorban a környezet és a reklám befolyásoló szerepével függ össze. Sok esetben reklámoznak, s ezáltal megismertetnek velünk olyan termékeket, melyeket még az anyagi lehetőségek szűkössége következtében csak kevesen tudnak megvásárolni. Viszont azáltal, hogy megismerjük ezeket a dolgokat igényünk támad rájuk, s törekszünk megszervezésükre. A termelés teremti a szükségleteket, a létrehozott anyagi javakat értékesíteni kell, ezért a társadalom előlegez a fogyasztónak azáltal, hogy lehetővé teszi a részletre történő vásárlást. Ezáltal azok is kielégíthetik szükségleteiket, akik még nem rendelkeznek az ehhez szükséges pénzzel. Az alacsonyabb jövedelmi szintű rétegek számára a részletre történő vásárlás a legmegfelelőbb formája a szükségletek magasabb szinten történő kielégítésének. Ugyanakkor ez magában hordja az eladósodás veszélyét is, aminek következtében életszínvonal-csökkenés léphet fel. A részletre történő vásárlással ellentétes a lakosság megtakarítása és a megtakarított pénzösszeg segítségével való árubeszerzés, illetve szükségletkielégítés. A jövedelmek növekedésével párhuzamosan növekszik a betétállomány is. 1970-ben a lakossági megtakarítás öszszege 42 milliárd forint volt, 1975-ben már megközelítette a 80 milliárd forintot. Ennek a nagymértékű takarékoskodásnak sok indítéka lehet. Elsősorban a lakás- és a gépkocsi megszerzése ösztönöz takarékosságra, másodsorban az egyéb tartós fogyasztási cikkek megvásárlása is csak takarékoskodással lehetséges. Sok esetben bizonyos árufajták hiánya kényszeríti a fogyasztókat tartalékolásra. Az elmúlt öt év során lényegében megduplázódott a takarékbetét-állomány, ugyanakkor az összjövedelemből a takarékoskodás részaránya csökkent. Békés megyében az egy főre jutó megtakarítás 1970-ben az összjövedelem 8,8 százalékát tette ki, 1975-ben viszont csak 6,4 százalékát. Ennek ellenére az öt év alatt átlagosan a megtakarítás összege 11,4 százalékkal növekedett. (1) A takarékoskodás összjövedelmen belüli csökkenésének okaként az áremelkedést említhetjük, valamint az áruhiányból fakadó takarékoskodás csökkenését. E két tényező együttesen okozta a relatív csökkenést. A pénz gyors elköltése hasznosabb a fogyasztó számára, mivel az áremelkedések csökkentik annak vásárlóerejét. A tapasztalatok 430