Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pilishegyi József: Az életszínvonal, a reáljövedelem és a fogyasztás alakulása Békés megyében a IV. ötéves terv időszakában

Az életszínvonal, a reáljövedelem és a fogyasztás alakulása Békés megyében a IV. ötéves terv időszakában PILISHEGYI JÓZSEF I. Az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer átalakította jövedelem- és árstruktúránkat, megváltoztatta a viszonylag egyszerűen érthető és értékelhető stabil árrendszert. Ettől az időtől kezdve került fokozottabban előtérbe az életszínvonalemelkedés-kéndése, a szocialista életmód kialakulásának útja. Érthető tehát, hogy a szociológiai és közgazdasági vizsgálatok fontos területévé vált a jövedelem-elosztás és jövedelmek felhasználásának módja mind országos, mind regionáris szinten. A fejlett tőkés országok által meghirdetett ,,jóléti társadalom", illetve ,,jogyasztói társadalom" létrejöttével kapcsolatos elméletek a tőkés fogyasztói modell - mint követendő mintakép - alátámasztását szolgálták és szolgálják. Ezáltal támadják társadalmi-politikai viszonyainkat, a marxizmust-leninizmust. Ezekkel a nézetekkel szemben szükségszerű szembeállítanunk saját szocialista fogyasztási modellünket bizonyítva, hogy a szocialista országok nem kívánják követni a tőkés modellt, sőt harcolnak ez ellen - természetesen ideológiai és gazdasági síkon. A szocialista fogyasztási modell elsődlegesen a társadalom tagjai szükségleteinek minél teljesebb kielégítését jelenti. Alapvetően különbözik a tőkés modelltől, mivel nem vezet a társadalom osztály- és rétegszerkezetének differenciálódásához, hanem a társadalom egységesülésének eszköze. Elősegíti, hogy a társadalom - jelenleg még alacsony szintjén álló csoportok társadalmi-gazdasági fejlődése, életszínvonaluk állandó emelkedése biztosítva legyen. A szocializmus árutermelő társadalom. Ennek következtében a szükségletek kielégítése az anyagi javak áruformában való realizálásán keresztül történik meg. A szükséglet-kielégítés szintje végeredményben a megszerzett jövedelmekkel egyenesen arányos. Társadalmunkban a munka szerinti elosztás törvénye érvényesül, vagyis a szükségletek kielégítésének milyensége összefügg a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hellyel. Mivel ez különböző, így a jövedelmek elosztásában is egyenlőtlenség áll fenn. A munkavégzés minősége, valamint mennyisége már eleve differenciálja a jövedelmeket, s ezáltal egyesek több, mások kevesebb árut képesek vásárolni, szükségleteiket különböző szinten tudják kielégíteni. Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Jövedelmeink a megtermelt nemzeti jövedelem nagyságával egyenes arányban változhatnak. A nemzeti jövedelem növekedése teszi lehetővé a személyi jövedelmek emelkedését. Alapkövetelmény, hogy a termelékenyebb munka után a dolgozók magasabb jövedelmeket realizáljanak, mivel ezáltal több használati értéket állítanak elő. Jövedelempolitikánk elsősorban a gazdasági növekedést szolgálja, tehát ennek megfelelően kell differenciálni a személyi jövedelmeket. A társadalom különböző csoportjainak jövedelmében és a jövedelmek felhasználásában jelentős eltérések vannak. Különösen a két alapvető - egymással szoros szövetségben lévő 428