Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

Fekete Gyula: Történelem hangszalagon Budapest, 1977., 409 p. KOSZORÚS OSZKÁR Nein a Magyarország felfedezése sorozat szociográfiái között, hanem az ifjúság számára kiadott Kozmosz Könyvek köteteként jelent meg ez a terjedelmes mű 14800 példányban. A sokoldalú szerző - akit hetente hívnak íróolvasó találkozóra az ország minden részébe - egyik legmozgékonyabb írónk. Látszólag egyszerű feladatot oldott meg az elmúlt években, mikor gazdag életű idős embereket, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket keresett fel magnójával. A feladat természetesen csak látszólag egyszerű (még akkor is ha tudjuk, a technika sok mindent megold), mert általános tájékozottság, alapos felkészültség, mély emberismeret és riporteri találékonyság is kell ahhoz, hogy ne fussanak vakvágányra a beszélgetések. A kiválasztott beszélgető partnerek (a huszonhat emlékező közül kb. tíznek van Békés megyei vonatkozása) az író bevallása szerint véletlenül kerültek mikrofonvégre, így Orosházán a két tanyasi ember Koczka Pál (Az olvasó) és Varga Ferenc (Az elmélkedő), valamint a régi Békés megye határán belül Öcsödön élő Daróczi István is (Egy községalapító emlékei). A mai nyolcvan felé haladó paraszti réteg jellegzetes életútját járták végig. Azok közé tartoznak, akik osztályuk érdekeit mindig magasabb szempontból nézték, olyan képességekkel rendelkeznek, hogy egész osztályukra jellemző életvitelt láttatnak velünk. Beszélnek a dolgos paraszti hétköznapokról, ami kitöltötte az életüket. Véleményükre oda kell figyeljünk, akár politikáról, mezőgazdaságról, vagy éppen irodalomról essék szó. Tehetségesek és szorgalmasak voltak, de körülményeik meggátolták a magasabb iskolai végzettség megszerzését. Varga Feri bácsinak például olyan jól ment a tanulás, hogy hatodik elemista korában, a tanító betegsége idején három és fél hónapig ő tanította a többi tanyasi gyereket. Daróczit pedig az a tanító ismertette meg a betűvetéssel Öcsödön, aki néhány évvel később József Attilát. Még résztvettek az első világháborúban, majd hazajőve végigolvastak mindent ami a kezükbe került, magyar és külföldi klasszikusokat, később hasonlóan sok kortársukhoz a népi írók műveivel való megismerkedés volt az életüket befolyásoló nagy élmény. Mint mindig közösségben gondolkodó, a társadalom javáért dolgozó, közügyekért fáradozó politizáló emberek kapcsolatot kerestek Veres Péterrel, Darvassal, Erdeivel, Szabó Pállal. Ezek a kapcsolatok rendkívüli módon hatottak egész életvitelükre. Koczka Pali bácsi értékes adalékokat mond el a gazdasági válság hatásáról a paraszti gazdaságokra vonatkozóan. Beszél a felszabadulásról, megemlíti, hogy a lakásukba elszállásolt üzbég Arabóval jól összebarátkozott és mindig vallatta a kolhozról, sejtve, hogy nálunk is a közös gazdálkodás a jövő útja. Mindhárman gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a szocialista társadalom kibontakozásának folyamatáról is. Munkáséletük sok ismeretét Koczka Pál és Varga Ferenc közreadták már mint Nagy Gyula legtöbb művének adatközlői parasztlektorai, de az önéletíró orosházi parasztok között is ott találjuk őket. Figyelemre méltó közlései vannak a tiszaladányi Takács Gábornémk (Az utolsó Julcsa), főként Darvasról. Somogyi Imre hívta le őt először Tiszaladányba 1939-ben, majd következő évben létrehozták a nagy találkozót a népi írók balszárnyával Móricz, Veres, Erdei, Szabó, Darvas, Kovács, Sinka, Somogyi és Püski részvételével. A háború egy szakaszában Darvas Tiszaladányban húzódott meg az üldözők elől, majd az ötvenes évek elején feketevágás miatt elítélt 18 tiszaladányi férfit ő mentette meg a börtöntől. Olyan ember, aki tette a dolgát tisztességgel írja az író a Sajóládon élő nyugdíjas tanítóról Szendrey Nádorról (A történelem közlegénye) című írásában. Különböző országokban eltöltött évekkel a háta mögött, a felszabadulás után Csorvásra került és saját bevallása szerint életének legszebb tizenhat évét itt töltötte mint tanyasi tanító. Elmondja, hogy miként emlékezik a földosztó bizottság elnöke Balla Sándor öntudatos magatartására, akkor amikorWenckheim grófné és egy Rcök nevű birtokos földvisszaszerzési kísérletét meghiúsította. Mint munkavezető mérnök 1934-ben kezdte munkáját a Budapesten lakó Halmos Béla az Orosháza és Nagyszénás közötti útszakaszon (Mindvé403