Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

gig küzdelem). Szellemi fejlődésében meghatározó szerepe volt Gyula városának, ahol középiskoláit végezte és gyakran olvasgatott helytörténeti és régészeti könyveket a múzeum könyvtárában. O is ismeretségben volt Veres Péterrel, Sinkával. Féja Viharsarok című könyvét még elkobzás előtt megszerezte. Szívesen emlékszik a munkára, amit Gyulán a park és a vár rendbehozatalánál végzett, valamint arra is, hogy a települést iskola - és üdülővárossá fejlesszék. Beszel arról, hogy az általa feltárt négy avarkori sírról az Orosháza története is említést tesz. Különösen szép vallomása a kötetnek a Tíz édes gyerek - ezernyi kedves tanítvány. A tanári pálya és a család töltötte ki eletét a Pécsett élő, magát meg nem nevező házaspárnak, akik több mint másfél évtizedet töltöttek Orosházán. A feleség az egyetem elvégzése után felhagyott tudományos ambícióival, nő létére nem taníthatott a gimnáziumban. A seprűgyárban exportlevelező lett, német és svájci ügyfelekkel tárgyalt, nyelvtanfolyamon tanított, sőt biztosítási ügynökösködéssel is foglalkozott. A negyvenes évek elején ráterelődött a figyelme a háziiparra, sok asszonyt tanított meg a csuhéfonásra, táskakészítésre. Az interjúban is említett - az ötvenes években írt, azóta kéziratban lévő - díjazott ifjúsági regénye ezzel a kötettel együtt látott napvilágot. Egy makói asszony elmondja, hogy Kulich Gyulával is találkozott a földmunkáskongresszuson. Az angyalföldi idős munkás még mindig emlékszik a Viharsarokból indult, a szocialista mozgalomban résztvevő költőre Csizmadia Sándorra, a Kistokajban élő nyugdíjas pedig fiatalkora egyik maradandó olvasmányának tartja Csizmadia: Parasztforradalom című könyvét. (Pontos cím: Cs. S.: A nagy parasztforradalom Dózsa György Bp., 1914.) Másik apró kiigazítás: az azóta elhunyt gyémántdiplomás műépítész szegedi éveiről szólva tévesen említi a Dugonics Társaság elnökét Szalay Károlynak. A litterátus főkapitányként ismert elnök valóban Dr. Szalay József volt és Orosházáról származott el. Fekete Gyula e kötetben megjelent interjúinak legtöbbjét hallottuk a rádióban, olvastuk különböző folyóiratokban, mégis örülnünk kell így együtt az újraolvasható írásoknak. Természetesen felmerül a kérdés, hogy ezeket a beszélgetéseket hasznosíthatja-e majd a történész mint tudományos forrást, mikor huszadik századi életünk írásos anyagokban meglehetősen hitelesen és sokrétűen dokumentált? A kérdésre csak egy szóval felelhetünk : igen! Bár múzeumaink, levéltáraink, könyvtáraink zsúfoltak, de szükséges és fontos lesz mindenkor a kort közvetlenül átélő visszaemlékezők személyes tapasztalatainak összegzése, a történelmi események szépírói módszerekkel feltárt emberformáló hatásának megismerése, a gazdag életpályák tanulságainak átadása éppen a ma élők és az utódok jövője érdekében. A Békcsi Élet repertóriuma 1966—1975. Összeállította: Kovács Mária Békéscsaba, 1977. 132 oldal Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, TIT Békés megyei Szervezete GYURIS GYÖRGY Verba volant, scripta manent - tartja a latin közmondás. Ám nemcsak a szó repül el, hanem a megmaradó írás is elmerül az egyre sorjázó hasábok rengetegében. S biz az emlékezet csalóka, sokszor értékes órák mennek veszendőbe azzal, hogy egy régen olvasott cikket akarunk újra föllelni az azóta már bekötött, s néha porral antikizált kötetekben. Ezért örülök mindig annak, ha egy-egy időszaki kiadványnak több évet felölelő mutatója, repertóriuma jelenik meg, mivel az így szinte időtlenné varázsolja, állandóan jelenlevővé, megtalálhatóvá teszi a különben múltba merülő cikkeket. Különösen jelentős ez akkor, amikor helytörténeti, helyismereti tárgyú lapról, folyóiratról van szó. Hiszen a kutatás gazdaságosságának alapvető föltétele, hogy értesüljünk az előttünk járók eredményeiről, s azok fölhasználásával lépjünk előbbre. 404